Teljesen meg vagyok döbbenve azon, amit az Ubuntu mostanában fejlesztésnek nevez.

Csak, hogy néhány példát említsek: Unity 5, LightDM.

A múlt héten bejelentették a Unity 5-öt, amiben javítottak néhány hibát, és már lehet színezni az indító hátterét. Csodálatos, de szerintem az átlag felhasználó soha nem fog eljutni addig, hogy telepítse a Compiz Config Settings Managert, mert pl azt se tudja mire jó a szoftverközpont.

Az Ubuntu október végén megjelenő 11.10-es, Oneiric Ocelot kódnevű kiadása már a GNOME 3-ra fog épülni, viszont a felhasználói felülete továbbra is a Unity marad. Ez a felület az aktuális 11.04-es verzióban jelent meg először. Nekem pl. a mai napig nehezemre esik a kezelése. Képtelen vagyok megszokni. A KDE 4 nekem túl bonyolult, a XFCE, az LXDE és a hasonló minimál ablakkezelők viszont túl spártaiak. Még szerencse, hogy a GNOME 3-nak van saját felhasználói felülete: a GNOME Shell. Kicsi hasonlít is a Unityre, kicsit nem is. Teljesen más. Az egyetlen hasonlóság a baloldali alkalmazásindító.

A GNOME Shell először a Fedora Linuxban volt elérhető, de most már az Ubuntu (jelenleg még fejlesztés alatt lévő) 11.10-es verziójára is telepíthető:

Miután frissítettem Ubuntu 11.04-re úgy gondoltam, hogy ez a Unity dolog nem nekem való, Ezért gyorsan váltottam is Klasszikus módba. Itt a megszokott ismerős, kétpaneles felület fogadott. Így is használtam hetekig.

Aztán azon gondolkodtam, hogy akkor mi értelme is volt a frissítésnek? A programok amiket használok ugyanazok, a felület ugyanaz. Jó, a kernel állítólag gyorsabb lett, de én olyan nagy gyorsulást nem tapasztaltam. Lehet, hogy kevés párhuzamos feladatot futtatok, és azok sem túl erőforrás-igényesek.

Ezek után, nagyjából egy hete úgy döntöttem, hogy igenis, használni fogom a Unityt. A Gnome 2.3x féle 2 paneles felület nem előremutató, már a 3-as verziót fejlesztik. De erről inkább majd máskor.

A telepítéskor tapasztalt, számomra zavaró dolgokra azóta születtek megoldások (ezek szerint másokat is zavartak). Van még pár kényelmetlen dolog, pl. ha az indítón a futó alkalmazás ikonjára kattintok, akkor az nem tűnik el úgy, mint a paneles megoldás esetén. Kicsit kényelmetlen így az alkalmazások közötti váltás. Jó, majd megszokom, hogy az ablakoknak van minimalizálás gombja is.

Hogy ne csak negatívumokat írjak, íme néhány dolog ami tetszik: