Az Ubuntu október végén megjelenő 11.10-es, Oneiric Ocelot kódnevű kiadása már a GNOME 3-ra fog épülni, viszont a felhasználói felülete továbbra is a Unity marad. Ez a felület az aktuális 11.04-es verzióban jelent meg először. Nekem pl. a mai napig nehezemre esik a kezelése. Képtelen vagyok megszokni. A KDE 4 nekem túl bonyolult, a XFCE, az LXDE és a hasonló minimál ablakkezelők viszont túl spártaiak. Még szerencse, hogy a GNOME 3-nak van saját felhasználói felülete: a GNOME Shell. Kicsi hasonlít is a Unityre, kicsit nem is. Teljesen más. Az egyetlen hasonlóság a baloldali alkalmazásindító.

A GNOME Shell először a Fedora Linuxban volt elérhető, de most már az Ubuntu (jelenleg még fejlesztés alatt lévő) 11.10-es verziójára is telepíthető:

A telepítés után a GNOME Shell használatba vételéhez a bejelentkező képernyőn a felhasználónév melletti kis fogaskerék ikonra kattintva válasszuk ki a GNOME opciót. Használhatjuk még a GNOME Classic-ot is, ami tulajdonképpen a "hagyományos" két paneles megoldás.

Nekem ez valahogy jobban bejön mint a Unity. Lehet, hogy a ha majd frissítek 11.10-re, ezt az ablakkezelőt fogom használni. Egyébként a képeket egy VirtualBoxba telepített Ubuntu 11.10-en lőttem. Érdekes dolog, hogy még virtuális gépben is elfogadható sebességgel fut a dolog, pedig nem egy erős gépem van.

További információk a GNOME Shell-ről a GNOME 3 oldalán: gnome.org/gnome-3