A Unity és én
Beküldte falu - 2011, június 8 - 09:02
Miután frissítettem Ubuntu 11.04-re úgy gondoltam, hogy ez a Unity dolog nem nekem való, Ezért gyorsan váltottam is Klasszikus módba. Itt a megszokott ismerős, kétpaneles felület fogadott. Így is használtam hetekig.
Aztán azon gondolkodtam, hogy akkor mi értelme is volt a frissítésnek? A programok amiket használok ugyanazok, a felület ugyanaz. Jó, a kernel állítólag gyorsabb lett, de én olyan nagy gyorsulást nem tapasztaltam. Lehet, hogy kevés párhuzamos feladatot futtatok, és azok sem túl erőforrás-igényesek.
Ezek után, nagyjából egy hete úgy döntöttem, hogy igenis, használni fogom a Unityt. A Gnome 2.3x féle 2 paneles felület nem előremutató, már a 3-as verziót fejlesztik. De erről inkább majd máskor.
A telepítéskor tapasztalt, számomra zavaró dolgokra azóta születtek megoldások (ezek szerint másokat is zavartak). Van még pár kényelmetlen dolog, pl. ha az indítón a futó alkalmazás ikonjára kattintok, akkor az nem tűnik el úgy, mint a paneles megoldás esetén. Kicsit kényelmetlen így az alkalmazások közötti váltás. Jó, majd megszokom, hogy az ablakoknak van minimalizálás gombja is.
Hogy ne csak negatívumokat írjak, íme néhány dolog ami tetszik:

Az Ubuntu egy népszerű, könnyen kezelhető, sokoldalú, látványos megjelenésű operációs rendszer.

Ubuntu
Én eléggé billentyűzetfüggő vagyok. Nem szeretek egerészni. Billentyűparancsokkal szerintem sok mindent gyorsabban meg lehet csinálni mint egérrel. Egy ilyen beidegződés a böngészőkben, ha az előző oldalra akarok navigálni, akkor csak nyomok egy Backspace-t. 
Mióta véglegesen váltottam