A Linux disztribúciók lenyűgöző utat tettek meg a korai, parancssori felületű rendszerektől a mai, modern grafikus asztali környezetet kínáló operációs rendszerekig. Azonban a grafikus felhasználói felület (GUI) fogalma nem egyértelmű, és a korai disztribúciók funkcionalitása is változatos volt, így nehéz pontosan meghatározni, melyik disztribúció volt az első.

A Linux grafikus felületeinek fejlődésében az X11 kulcsfontosságú szerepet játszott. Ez egy platformfüggetlen grafikus protokoll, amely lehetővé teszi a programok számára, hogy grafikus elemeket jelenítsenek meg a képernyőn. Az X11-et 1984-ben fejlesztették ki, és az 1990-es évek elején kezdett elterjedni a Linux disztribúciók körében.

Korai grafikus felületű disztribúciók

•Softlanding Linux System (1992): Az SLS az X11-et és az fvwm ablakkezelőt is beépítette, így már intuitívabb grafikus felületet biztosított. Az SLS volt az alapja a későbbi Slackware disztribúciónak is

•MCC Interim Linux (1993): Ez volt az első disztribúció, amely beépítette az X11-et, de még nem volt teljes mértékben grafikus felületű. A felhasználóknak manuálisan kellett indítaniuk az X11-et és a grafikus programokat

•Debian (1994): A Debian 1.0 kiadása 1993-ban integrálta az X11-et, és ez a disztribúció azóta is az egyik legstabilabb és legnépszerűbb választás a Linux felhasználók számára.

Az X11-es disztribúciók nem feltétlenül voltak "teljes mértékben" grafikus felületűek a mai értelemben. A korai X11-es disztribúciók gyakran csak alapvető funkciókat biztosítottak, és nem voltak olyan felhasználóbarát felületek, mint a mai asztali környezetek. Az X11-en kívül is léteztek alternatív grafikus megoldások a korai Linux disztribúciókban. Ezek a megoldások gyakran korlátozottabb funkcionalitást és kompatibilitást kínáltak, de népszerűek voltak a korabeli hardvereken.

Te mikor találkoztál először grafikus felületű Linuxszal? Írd meg kommentben!