Pár hete jött velem szembe a Facebookon egy hirdetés, hogy támogassak majd az ellenzéki előválasztáson egy helyi DK-s képviselő jelöltet. Őt itt lejjebb, úgy hívják, hogy Auth István. Akkor még nem volt hivatalosan bejelentve, hogy Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára lesz a DK miniszterelnök-jelöltje, de benne volt már a levegőben.

No akkor, mivel még nem is hallottam az illetőről, rákattintottam a postra, ami elvitt az úriember saját honapjára, ahol (nem meglepő módon) ő csak egy kis figuraként volt feltüntetve Klárika sakktábláján. Tudod, az melyik a kezdő álláskor az első körben áll. A legtöbb írás Klárika nagyszerűségét és érdemeit dicsérte. Na nem is kellett több, ezt meg is jegyeztem a post alatt egy rövid mondatban. Aztán szépen el is felejtetettem a dolgot. Talán jött rá pár like, de ezekkel már nem nagyon foglalkoztam.

Mit ad Isten Zuckerberg, ma újra a képembe nyomta a Facebook az úriember hirdetését! Viszont feltűnt, hogy se lájkolni, se hozzászólni nem tudok. Nem is akartam, de észrevettem, hogy ha akarnék se tudnék. 

Hogy miért nem? Egyszerűen azért mert letiltottak, csupán azért, mert szembesítettem a tényekkel. Ezek nagyon nem szeretik a tényeket, főleg ha szembesítik őket velük. Aki nem tetszik nekik egyszerűen elhallgattatják.

Ezzel csak az a baj, hogy ezek után csak a nekik tetsző véleményeket fogják hallani, ami azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy minden rendben van, a többség az ő oldalukon áll. Aminek meg majd nagy pofára esés lesz a következménye, amiért mindenki más felelős lesz, csak ők nem.