Vajon van-e még az az Univerzumban a Földön kívül máshol is értelmes élet?

Ugye itt most először azt kellene tisztázni, hogy egyáltalán mi számít életnek, és ha ezen túl vagyunk, akkor mi számít értelmes életnek. Ne bonyolódjunk bele nagyon. Tekintsük élőlénynek azt a létformát, ami a környezetéből valamilyen módon energiát nyer a létfunkciói fenttartásához, emellett képes a reprodukcióra. Ha ennyire leegyszerűsítjük, akkor nem felétlenül kell az áltanunk ismert, szerves, szén alapú létformákra gondolnunk. Értelmesnek meg akkor mondható (szerintem) egy élőlény, ha képes gondolkodni, döntéseket hozni, kommunikálni, nem csak a genetikájában kódolt, ösztönös cselekvéseket, reakciókat tudja végrehajtani.

Az Univerzumunk mérete emberi ésszel annyira felfoghatatlan, hogy az általunk maximális sebességűnek gondolt fény sosem érheti el a szélét, mivel gyorsabban tágul mint a fény sebessége. Szóval, ha úgy vesszük, akkor végtelen nagyságú. Ebben a végtelen nagyságú térben (és időben) megszámlálhatatlan galaxis, a galaxisokon milliárdnyi csillag, a csillagok körül még ennél is több bolygó kering. A nagy számok törvénye alapján, ezek valamelyikén, jó eséllyel kialakulhatott a mienkéhez hasonló, szerves és talán értelmes élet.

A felfoghatatlan távolságok miatt semmi esélyünk nincs önerőből más civilizációkkal, értelmes létformákkal kapcsolatfelvételre. Gondoljunk csak bele, hogy fénysebességgel is évmilliókba telne, mire elérnénk egy ilyen bolygóhoz. A másik, meg hogy ha egy ilyen bolygót meg tudunk figyelni, akkor ott már több millió év telt el azóta, mióta a bolygó felszínét elhagyták a fény vagy rádió hullámok. Jó eséllyel ha volt ott akkor valamilyen élet, akkor az mire odaérnénk, már teljesen más lenne. A Földön is teljesen más élőlények éltek évmilliókkal ezelőtt, mint most.

Mi egy három dimenziós térben létezünk, ez megszabja a korlátainkat, képtelenek vagyunk szabadulni belőle. Egyszerűen képtelenek vagyunk átlépni egy 4 vagy magasabb dimenziójú térbe. Esetleg következtetni tudunk a létezésére, de hatással nem lehetünk rá. Ugyanúgy, mint ahogy ha valaki árnyékát piszkálod, az a valaki ebből semmit sem fog észlelni. Ekkora távolságokat, ilyen korlátokkal képtelenség leküzdeni. Csak úgy lenne lehetséges, hogy ha ki tudnánk lépni a három dimenziós térből. A negyedik dimenzióból egy ilyen utazás esetén nem a távolság a kérdés, hanem az, hogy mikor érkezzünk a kívánt helyre.

Ettől mi rohadtul messze vagyunk, sőt talán soha nem is leszünk rá képesek. Viszont ha létezik valahol egy olyan értelmes létforma, ami pl. egy 4 dimenziós térben létezik, és ha esetleg ránk is bukkantak valahogy, nagy valószínűséggel észre sem vettük. Nagyjából úgy lehet ezt elképzelni, hogy ha egy két dimenziós térben léteznénk, akkor egymást csak pontként vagy vonalként tudnánk észlelni, még azt sem tudnánk, hogy az illető négyzet vagy kör vagy pálcika formájú, csak a papírlapunk síkjába eső tárgyakat tudnánk észlelni. Így ha 3. dimenzióban felettünk lebegne valaki, és azon röhögne, hogy mit szerencsétlenkedünk a papírlapon, nem vennénk észre. Max akkor ha pl. rácseppene egy csepp a kávéjából a síkunkra. csak pislognánk, hogy ez valami meg honnan pottyant ide? Az élőbb nem volt itt?

A másik dolog, hogy ha létezik is ilyen, és itt is járt már, akkor számukra kb. annyira lehetünk majd érdekesek mint nekünk egy baktériumtelep a kutya tányérjának az alján.

Szóval mindent egybevetve elmondható, hogy nagyon úgy néz ki, hogy technikailag egyedül vagyunk.