Alapvetően nincs semmi bajom a kutyákkal. Sőt, nekem is van kutyám.

Egy igazi rohadék. Mindent szétbasz, aztán persze lapít mint szar a gazban, ha számon kérem rajta gaztetteit. Olyan rohadtul okos, hogy ha hazaérek és valami szemétséget csinált, akkor már előre lapít. Tudja jól, hogy most akkor a leszidás jön.
Ennek ellenére szeretjük, jókat lehet vele marháskodni. A labdázáson kívül bármilyen játékban benne van. Persze azok a legjobbak, amiben valamit lehet húzni, vonni, rágni, szétbaszni. Pitbull, pedig az anyja és az apja is amstaff. Vagy az anyja gazdája nem jól tudja. Mindegy. Emberre teljesen veszélytelen. Kifejezetten emberfüggő, embermániás. A moslék, amikor unatkozik, képes kimenni a kapuhoz, és várni, hogy valami járókelő szóljon hozzá, vagy megsimogassa. Raktam már ki harapós kutya táblát, de leszarják.
Egyedül a kutyákat nem bírja. Azok nem jöhetnek erre. Főleg ezeket a földszintes fifikéket nem bírja. Ezektől teljesen megőrül. Hörög, morog, ugat, áll a hátán a szőr.
A minap a kisebbik, gyerkőccel mentünk valamit vásárolni. 6 éves. Csak ide a közelbe sétáltunk el egy kis boltba. Az egyik utcasaroknál ahogy befordultunk szembe jött egy 60 körüli nőszemély a fifikével. Természetesen póráz nélkül. Egyből rátámadt a kislányra. Én meg egy laza mozdulattal arrébb pöccintettem a lábammal a dögöt. A egy ilyen gazos virágos kertben landolt fifike. Volt még hozzá némi kísérő szöveg is. Erre a hölgy teljesen kiakadt, hogy hogy merészelem én az ő kutyáját rugdosni.
- Kedves hölgyem, észre vette, hogy a kutyája rátámadt a kisgyerekre?
- Nem bánt az senkit! - és már kötötte is a madzag végére
- Ne mondja már, hogy nem látta hogy meg akarta kapni a lábát!?!?
- Csak meg akarta szagolni. Magát meg feljelentem állatkínzásért!
- Rendben, csak nyugodtan. Itt leszünk a boltban.
Szegény kislány mögém bújt, meg sem mert szólalni, úgy meg volt ijedve. Azzal faképnél is hagytuk a banyát. Bementünk a boltba, elintéztük a vásárlást. Amikor jöttünk kifelé, az asszonyság még ott lődörgött a közelben. Fifike meg egy fa tövében görbítette a hátát. - Na! - mondtam a kislánynak - Ezt megvárjuk! 
Igen, jól gondolod, nem szedte fel szart. Odasétáltam, elővettem egy zacskót és odaadtam neki.
- Jaj, láttam ám, hogy elfelejtett zacskót hozni. Tessék, itt van ez, most fel tudja szedni!
- Hívtam ám a rendőröket! -  rikácsolta
- Tényleg? Azt nem akarta volna megkérdezni a kislánytól, hogy nem ijesztette-e meg nagyon a kutyája? Vagy nem akarta volna megnyugtatni?
Még valamit rikácsolt, de nem nagyon hallottuk, mert már hátat fordítottunk neki és hazafelé sétáltunk. Közben persze, folyamatosan nyugtatgattam a kislányt. Nem a kutyától ijedt meg jobban, hanem a banyától. Azon aggódott szegény, ha én börtönbe kerülök, akkor mi lesz.
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy emberek, hogyan lehetnek ennyire gonoszak. Főleg egy kisgyerekkel. Hogyan lehet az, hogy egy kutya többet ér, mint egy kisgyerek? Eddig se bírtam ezeket a földszintes kis dögöket, most még jobban megutáltam őket.