Az első ember
Nem szoktam igazán szélsőségesen reagálni a dolgokra. Meg úgy általában a véleményemet is meg szoktam tartani magamnak. Viszont az elmúlt hetek, hónapok eseményei miatt már ott tartok, hogy ezeket a dolgokat már nem igazán tudom magamban tartani. És nem is akarom.
Amit az ellenzéki politikusok művelnek, az mellett jó érzésű ember nem mehet el szó nélkül. Legyen az jobboldali, baloldali, vagy akármilyen. Most, amikor meg lehetett volna mutatni, hogy nekik mennyire számít az ország, és a benne élő emberek, leszarják. Már csak azért sem! A tetteik következményeiért persze majd nem vállalnak felelősséget. Majd mutogatnak megint a kormányra. Ez egyszerűen gusztustalan. Egy ilyen helyzetet politikai haszonszerzésre felhasználni, az már a legalja.
Egy felelős kormány ebben a helyzetben lemondana és előrehozott választásokat tartana, amit az ellenzék simán meg is nyerne. Az így kapott felhatalmazással élve az új kormány azonnal meg is oldaná a helyzetet. Ja, nem!
Ja, és hogy a poszt címére is magyarázatot adjak: az első ember, akinek a sírjára fogok vizelni, az Gyurcsány Ferenc lesz. Addig, amíg ez megtörténik, kívánom, hogy hosszú, szenvedésekkel teli élete legyen. Járjon ez is úgy, mit Kádár, vagy Horn.