Úgy adódott, hogy ismét egy kis faluban méricskéltünk ezt-azt. Már épp végeztünk az egyik helyen, amikor kitotyogott a kapuhoz egy idős néni és érdeklődni kezdett, hogy mit csinálunk és, hogy segíthet-e.

- Köszönjük szépen! Nem kérünk segítséget, boldogulunk... már csak a 70-es házat keressük az utcában.
- Édes gyerekem! Hát nem tudsz olvasni? - csattant fel az öreglány - Ez itt a 23-as, a 70-es az utca másik végén van!
- Még egyszer köszönjük, sokat segített. Viszlát!

Percekig röhögtem utána az autóban. Édes gyerekem! Most meg ez a nóta ugrott be a sztoriról: