Tegnap délután, ahogy a felhőszakadás utáni tócsákat kerülgetve mentem az utcán, megálltam egy kapu előtt, mert láttam, hogy épp oda akar bekanyarodni egy autó.

Abban a pillanatban, ahogy megálltam, egy hatalmas csattanást hallottam. Épp nem néztem oda, mert azzal voltam elfoglalva, hogy merre kerüljem ki a vizet. Hátulról eltalálta egy másik, zöld autó a kanyarodó szürkét. A zöld, lepukkant kettesgolfból azonnal előugrott két vastagnyakláncos, izompólós kisebbségi, a szürkéből meg egy idősebb úriember kecmergett ki remegő lábakkal. - Hát ezt jól megcsináltad, öreg! - ordítoztak vele. - De hiszen én indexeltem. - hebegte, de ezek csak közelítettek feléje összevont szemöldökkel, fenyegetően. - Van valami gond, fiúk? Az úriember tényleg indexelt, láttam. - szóltam közbe, mielőtt elfajul a dolog. Erre megtorpantak. Az egyik visszaszállt az autóba, hogy lehúzódjon az útról. A másik meg továbbra is állította, hogy az "öreg" nem indexelt. Amikor kiszállt a zöld verda sofőrje, mondtam neki, hogy lehet, hogy nem kellett volna elállni az autóval. A szürkének a bal hátsó lámpája körül tört össze, a zöldnek a jobb oldala hasadt végig. Továbbra sem akarták elismerni, hogy nem tartották be a követési távolságot és hogy a szürke autó indexelt. - Rendben, akkor hívjunk rendőrt! - mondtam. - Van valakinek egy kárbejelentő lapja? - kérdezte az egyik nagypofájú. Lehet, hogy ha kijött volna a rendőr, talált volna egy s más furcsaságot? Lehet, hogy a forgalmival volt egy kis gond? Vagy az autóban volt valami olyasmi? Ez csak feltételezés, de a lényeg, hogy a "rendőr" szó hallatán megszelídültek a fiúk és rögtön elismerték a felelősségüket.

Végül megadtam az szürke autó sofőrjének a telefonszámom, ha esetleg az urak meggondolnák magukat.