Megvan az az ember típus, aki a saját szerencsétlenségét, tehetetlenségét mindig másra fogja? Ő természetesen nem tehet arról, hogy szar az élete. Hibás a családja, a munkája, a főnöke, a szomszéd, a kormány, meg mindenki.

Akik most sírnak, azok jellemzően a tanulás és/vagy a sport helyett a bulizást választották és marhára menőnek érzték magukat, amikor azzal kérkedtek, hogy mennyi piát bírnak inni vagy mennyi füvet szívtak. Mindenkinek van/volt egy haverja, aki a vodkától csak józanodik.

Pár év múlva ezek az alakok nyilvánvalóan a munkarőpiac legaljára kerültek. A munkahelyükön - önhibájukon kívül - sosem állták meg a helyüket. Viszont látták, hogy mások szépen boldogulnak, gyarapodnak. De azt nem tudja a szerencsétlen, hogy a másik pl. iskolába jár még munka mellett, másodállást vállal, edzeni jár, mert gondol a jövőjére. Ő amit kap a jelenbe fekteti, míg a másik a jövőbe. Csak ehhez ő hülye, nem érti.

Azt viszont látják, hogy az egykori osztálytársuk (akit annak idején lenézett, mert tanult, sportolt) most szép házban lakik, normális családja, új autója van.

És akkor jön az irígykedés, NER lovagozás, stb. Az eszébe sem jut az idótának, hogy mi munka, lemondás és áldozat van ezek mögött. Csupa olyan dolog, amire ő nem volt hajlandó.

Szálljon már az ilyen magába és gondolkodjon el, hogy vajon miért van olyan helyzetben, amilyenben van!

Tegye fel magának a kérdést, hogy pl. amikor lehetőség volt arra, hogy tanuljon, miért választotta inkább a bulizást? Ha szar az egészsége, akkor arró tényleg az egészségügyi rendszer állapota és a kormány tehet? Nem lehet, hogy genetikai oka van? Vagy éppen kevesebbet kellene inni, dohányozni, és többet mozogni?

Nem késő-e még megtanulni valamit, amivel javíthat a munkarőpiaci esélyein? Bulikázás vagy a tévé előtt tespedés helyett nem lehetne esetleg még valami plusz munkát bevállalni?

Neked mi a véleményed a témáról? Írd meg kommentben!