Farkasból nem lesz bárány

Ahogy kutyából nem lesz szalonna, úgy farkasból sem lesz bárány.

A be- és elfogadó nyugat európai birkák vérengző farkasokat engedtek, sőt hívták, csalogatták maguk közé, abban bízva, hogy majd segítik őket céljaik elérésében, sőt még birkává is változnak.
A farkasok nem ilyenek. Amikor még kevesen vannak, szép csendben meghúzódnak, figyelnek, keresik a sebezhető birkákat.
Ugye milyen aranyos kis farkas kölyök? Hitegetik egymást a birkák. Nézd, milyen cuki!
Viszont a farkasok amikor már úgy érzik, hogy elegen vannak, hogy biztonságban érezzék magukat, szép lassan támadásba lendülnek.
Először csak kóstolgatják a prédát. Egy-egy áldozatot szednek. Várják a hatást.
A birkák meg ahelyett, hogy jól eltaposnák a farkasokat, örülnek, hogy jaj de jó, nem engem vitt el a farkas.
A néhány farkas a birkákat folyamatosan félelemben tartva, lassan fölénybe kerül.
Ezt akarták, megkapták. Tudom, ez nagyon cinikus, de mi szóltunk előre, hogy ebből baj lesz. Már ismerjük őket, hiszen 150 éven keresztül élvezhettük a társaságukat. Ja, és az ráadásul a szelídebbik fajta volt. Nagy nehézségek, veszteségek árán, végül sikerült kiűzni őket a karámunkból.
Ezekkel nem lesz ilyen egyszerű. Ezek már sokkal szervezettebbek. Csecsemő koruktól kezdve azt tanítják nekik, hogy az ő istenük hatalmas, és aki nem követi az nem ember, el kell pusztítani. Ezt olyan mélyen beléjük sulykolják, hogy szinte mást nem is tudnak.
Ébresztő birkák! A farkas, attól még, hogy báránybőrbe bújik, farkas marad! Hiába hitegetitek magatokat. Jó, lehet, hogy lesz köztük egy-két félresikerült példány, de azokra is ugyanaz a sors vár mint rátok.
Fogjatok össze és mutassátok meg nekik, hogy rossz helyen próbálkoznak! Mutassátok meg nekik, itt nincs helyük! Tapossátok el őket, hogy ne legyen kedvük itt maradni!
De vigyázzatok, farkasban nincs kegyelem, könyörület, hogy győzzetek, nektek is egy kicsit farkassá kell válnotok!