Van itt nálunk ez a kényszeres Nyugat imádat. Egyszerűen nem értem mire jó, miért van.

Mindig is olyanok akartunk lenni mint a nyugatiak. Olyan életre vágytunk. Azt akartuk enni, inni, hordani, amit ők. Nem számított, hogy alig jut pénz ennivalóra, de a Levis farmert, az Adidas, meg a Nike cipőt meg kellett venni. Mert azt gondoltuk, hogy ez által mi is olyanokká válunk. Nyugatiakká. Jobbakká. Nem számított, hogy hogyan, csak valahogy kitörni ebből a hagymás, zsíros kenyér szagú keletből. Hamburgert akartunk zabálni és kólát inni. Mert akik ez teszik nyugaton, azok Valakik. Mi Senkik vagyunk. A fogyasztói társadalom aktív részesein akartunk lenni.

Aztán jött a nagy szabadság. Zabálhatott mindenki hamburgert, ihatta a kólát literszám, járhatott márkás ruhákban, cipőkben. Megvettük a nyugattól. Ők meg örültek neki, hiszen a haszon csak tovább növelte a szakadékot kelet és nyugat között. Annyira jól ment a dolog, hogy könnyebb legyen eladni a portékájukat még az Európai Uniónak hívott gittegyletükbe is meghívtak minket. Igaz a fontos kérdésekben a mai napig magasról tesznek a véleményünkre, de legalább ott vagyunk. Mi is igazi nyugatiak lettünk.

Hát nem csodálatos érzés?

Ugye, milyen jó?

Nem mondod! Neked is sántít itt-ott a dolog?

Ugyan már, mehetsz te is Nyugatra disznót csontozni, vagy szállodákban mocskos lepedőt húzogatni. Aztán amikor hazajössz, tört magyarsággal eljátszhatod, hogy mekkora király vagy te ott. Még a főnök is vigyázba vágja magát, ha meglát. Arról nem beszélve, hogy annyi pénzt kerestél, hogy vettél belőle szép, ruhákat, telefont, tévét, hifit, autót.

Igen, és?

Ennyi elég?

Valami még mindig nem stimmel, mi?

Valahogy, mintha hiányozna az az érzés, hogy te is igazi nyugati vagy? Ott csak egy jött-ment niemandnak taratnak, aki még a nyelvet se beszéli rendesen, egy nyomtatványt nem tud kitölteni rendesen. Itt meg röhögnek a hátad mögött, hogy amíg te "kint vagy", tönkrement a családod, az itt hagyott férjed, feleséged nem bírja tovább a terhet. Te meg a kint megkeresett pénzed nagy részét elköltöd szállásra, bulizásra, ételre, italra.

Persze, tudom, kivételek mindig vannak.

Oké, tegyük fel, hogy rendes gyerek vagy. Nem éled fel a kereseted, rendszeresen hazajössz, rendesen támogatod a családod. Ennél többet nem igazán tehetsz. Ja, de! Jól megtanultad a külföldiek nyelvét, és egy nyomtatvány sem foghat ki rajtad.

Akkor te már egy igazi nyugati vagy?

Ugye, nem?

Csak gondolj bele, mennyi áldozatot hoztál azért, hogy kivakard magad a kelet bűzös posványából. Gondolj bele, hogy ennyi erővel, itt mennyi mindent érhettél volna el.

Akármit teszünk, mi soha nem leszünk egyenrangú felek. De miért is?

Ők ott nyugaton okosabbak nálunk? Egy nagy büdös lóf.szt! Akkor meg miért kell minden szavukat szentírásnak venni? Az a helyzet, hogy nekik sokkal nagyobb szükségük van ránk, mint nekik rájuk. Ha mi keletiek nem lennénk, ugyan kinek adnák el a portékájukat? Kik üzemeltetnék az ide (az olcsó munkaerőre) telepített üzemeiket, gyáraikat?

Egy dolog van náluk, ami nálunk nincs. A tőke. Anélkül meg valljuk be nem nagyon lehet mit tenni. Ráadásul ezek a jóságos nyugatiak, mindig úgy játszottak, hogy nekünk ne is legyenek nagyon tőkeerős vállalataik. Nekik az a lényeg, hogy rájuk legyünk szorulva. Majd ők, megveszik a döcögő magyar vállalatokat, vagy adnak jó kis hitelt. Mi meg örülünk, mint majom a farkának. Dolgozhatunk, menő nyugati cégnél. Bár, meg kell tanulni nyugatiul, mert a nyugati vezető akkora tahó, hogy még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább köszönni megtanuljon magyarul. A hitelből meg vehetünk szép új lapos tévét. Nyugi, a tiéd nagyobb lesz mint a szomszédé, tudod jól, mekkora tévé dobozát rakta ki jól láthatóan a kuka mellé.

Rendben van ez így?

Jó érzés a nyugatiak rabszolgájának lenni?

Hát én úgysem tehetek ellene semmit! - Mondhatnád majdnem teljesen jogosan. Hiszen csak a hülyék pisálnak széllel szemben. Egy a megoldás: nekünk kell csinálni a szelet! ​Ehhez viszont saját magunkat kell először megerősíteni. Pl. ahol csak lehet a nyugati helyett a keletit választani. Szépen lassan tudatosítani, hogy ők vannak egyre kiszolgáltatottabb helyzetben.

Legyél te is büszke keleti!

Legyél te is büszke magyar!

Abból nagy baj nem lehet.