Én olyan rövidet nem tudok

Tegnap délután békésen dolgoztunk egy mecseki üdülőfalu kis utcácskájában, amikor szóváltás alakult ki egy udvaron vidáman borozgató társaság egy úriemberével.

Már megint itt méricskélnek! - Hallatszott ki az udvarból egy elégedetlenkedő, borgőzös hang. Látni nem nagyon lehetett, de ő biztos már egy ideje szemmel tartott minket. Hozzá vagyunk már edződve az ilyesmihez, így ügyet se vetettünk rá. De csak dünnyögött tovább. A társaság többi tagja próbálta elterelni a figyelmét, de csak nem hagyta nyugton a dolog. Kijött.

- Mit kell itt mérni!? - Kérdezte udvariasan.

- Jó napot, X Y vagyok és ilyen és ilyen tervezési feladathoz végzünk méréseket az önök utcájában. - Nem igazán értette, aztán végül azzal zárta, hogy - Tudja mit, akkor f.szomat is megmérhetik!

Oké haver, te akartad... - Dórika! - kiabáltam át az utca túloldalán türelmetlenül ácsorgó kolléganőre - Ugye 10 centinél rövidebbet nem tudunk mérni a műszerrel?

- Nem, nem! - jött a megnyugtató válasz.

Na, emberünk erre már majdnem támadólag reagált, amikor egy női hang beparancsolta. Kár, mert szívesen beszélgettem volna vele tovább.

Szép szakma ez a geodézia, mert érdekes emberekkel lehet találkozni.