Én olyan rövidet nem tudok
Tegnap délután békésen dolgoztunk egy mecseki üdülőfalu kis utcácskájában, amikor szóváltás alakult ki egy udvaron vidáman borozgató társaság egy úriemberével.
Már megint itt méricskélnek! - Hallatszott ki az udvarból egy elégedetlenkedő, borgőzös hang. Látni nem nagyon lehetett, de ő biztos már egy ideje szemmel tartott minket. Hozzá vagyunk már edződve az ilyesmihez, így ügyet se vetettünk rá. De csak dünnyögött tovább. A társaság többi tagja próbálta elterelni a figyelmét, de csak nem hagyta nyugton a dolog. Kijött.
- Mit kell itt mérni!? - Kérdezte udvariasan.
- Jó napot, X Y vagyok és ilyen és ilyen tervezési feladathoz végzünk méréseket az önök utcájában. - Nem igazán értette, aztán végül azzal zárta, hogy - Tudja mit, akkor f.szomat is megmérhetik!
Oké haver, te akartad... - Dórika! - kiabáltam át az utca túloldalán türelmetlenül ácsorgó kolléganőre - Ugye 10 centinél rövidebbet nem tudunk mérni a műszerrel?
- Nem, nem! - jött a megnyugtató válasz.
Na, emberünk erre már majdnem támadólag reagált, amikor egy női hang beparancsolta. Kár, mert szívesen beszélgettem volna vele tovább.
Szép szakma ez a geodézia, mert érdekes emberekkel lehet találkozni.