Kész, vége, elég volt, betelt a pohár! Egyszerűen képtelen voltam tovább tűrni az Ubuntu hülyeségeit. Ez a systemd segített meghozni a döntést, pedig mielőtt lecserélték az upstartot, a 15.04 tűnt a megoldásnak a 14.10 butaságaira. Nem bazdmeg! Ami jól működik azt el kell kúrni!

Szóval ez a systemd egy nettó szopás. Csak ilyen bajaim vannak vele:

• A pár másodperc helyett, majd két perces rendszer indulás.
• Nem mountolja fel az fstab-ból a hálózati meghajtókat. Erről ma azt olvastam, hogy azért van mert előbb akar mountolni, mint a hálózatkezelő modulok elindulnak. Mivan? És akkor leírták, hogy hálózati meghajtónként ilyen és ilyen konfig fájlokat kell szerkeszteni és akkor minden fasza lesz. Hát én ennek inkább nem álltam neki.

És akkor most döntöttem: az Ubuntunak mennie kell!

Már a múltkor nézegettem én a Debian Jessiet és meglehetősen jónak találtam. Akkor GNOME környezettel próbáltam ki, de azóta megnéztem KDE-vel, Xfce-vel és Cinnamonnal is. Nekem ezek közül valahogy a GNOME jött be legjobban. Nem volt igazán kérdés, hogy mi jön az Ubuntu helyére: csak a Debian jöhet szóba.

Gyorsan mentettem amit menteni kellett, közben csináltam egy USB-s telepítőt a netinstallból, aztán gyerünk!

Elég sokáig tartott a telepítés, sőt még egy firmaware-t is rá kellett raknom a pendrive-ra: firmware-realtek_0.43_all.deb. De a jó munkához idő kell.

Telepítés után beállítottam az fstab-ban a hálózati meghajtókat, telepítettem, lecseréltem a kedvenc programjaimat, visszaállítottam a mentésből a szükséges dolgokat. Már csak a GNOME-ot kell még egy kicsit szokni. De már kezdek ráérezni.

A rendszer olyan gyorsan indul, hogy a nagy részét a GRUB rendszertöltő 5 másodperces képernyője tölti ki. A hálózati meghajtók simán csatolódnak. Pedig ez is systemd-t használ. Ki érti ezt? Valószínű, hogy a Debian fejlesztők tudnak valamit, amit az Ubuntu fejlesztők nem.

Egyelőre úgy néz ki, hogy minden tökéletesen működik. Legalábbis azok a dolgok, amiket használni szoktam.

Az Ubuntuval egyébként 2007 májusban kezdtem foglalkozni, de akkoriban még csak másodlagos rendszerként vagy virtuális gépben használtam, teszteltem. Kb három évvel később 2010 augusztusban jött el az az idő, amikor már kezdtem komolyan fontolóra venni a Linuxra váltást Windowsról. Végül a váltás 2011. márciusban történt meg véglegesen. Azóta az Ubuntu különböző változatai voltak az elsődleges operációs rendszerek a gépemen.

Egészen eddig teljesen meg voltam vele elégedve, de most olyan dolgokat produkált, amiket nem tudtam tovább tolerálni. Természetesen az Ubuntut és a vele kapcsolatos dolgokat továbbra is figyelemmel kísérem, sőt lehet hogy majd egyszer újra Ubuntut fogok használni. Ki tudja? A Linux világában semmi sem végleges, semmi sincs kőbe vésve.

De addig is mostantól a Debian lesz az elsődleges.