Lakásfelújítás: ablakcsere

Mielőtt Ötike megszületne „pár” dolgot még meg kell csinálni a lakásban. Legelőször a régi megvetemedett ablakokat cseréltettük ki. Lesz festés meg radiátor csere is, de azok a projektek még nem indultak be, egyelőre tervezési fázisban vannak.

Az árajánlatok átnézése, elemzése után ablakok beszerzését és cseréjét egy olyan vállalkozóra bíztuk, aki nem a legalacsonyabb árat kérte, de nem is a legmagasabbat és állításai szerint jó referenciákkal rendelkezik. Sajnos az ismerőseink nem tudtak ajánlani megbízható, korrekt áron dolgozó vállalkozót, viszont volt pár olyan, akivel nem szerettünk volna dolgoztatni.

Még május elején megrendeltük a munkát, ekkor azt ígérték, hogy június első hetében meg is csinálják az ablakcserét, de mondták, hogy majd előtte telefonálnak, hogy pontosan melyik nap. Telefonáltak is pár nappal előtte, hogy majd csak két két múlva fog megérkezni az anyag, úgyhogy majd csak akkor tudnak nekiállni, ha megérkezett. Valahol Székesfehérváron gyártják ezeket az ablakokat. Addig húzták a dolgot amíg végül csak múlt hét pénteken jöttek beszerelni.

Péntek reggel már rosszul indult az egész munka. A „főnök” azt mondta, hogy fél nyolcra oda küld egy brigádot, akik kiveszik a régi ablakot és el is viszik az ablakosok meg kilenckor hozzák az újat és neki is állnak beszerelni. Erre kilenc előtt pár perccel megérkeztek az ablakosok, akik lerakták az új ablakokat és otthagytak egy srácot, a Dénest. – És hol van a bontó brigád? – Olyan nincs, csak mi vagyunk. – Fasza! Kb. háromnegyed 11-kor érkezett meg a „főnök” aki segített kiszedni a Dénesnek a régi ablakokat. Sokat nem időzött nálunk. Délután kettő körül simán otthagyta a srácot egyedül és elment a valami vasajtót beállítani az Ágoston téren. Szerencsétlennek egyedül kellett berakni és a nagy erkélyajtót. Elvileg csak húsz percre ment el a faszi, de délután négykor már elszakadt a cérna és mondtam a srácnak, hogy azonnal hívja ide a főnökét, mert így éjfélig sem végez. Ok, kb. fél óra és itt lesz. Mondanom sem kell, hogy nem így lett. Este hatra, küldött oda egy másik srácot, aki már lenyomott előtte egy munkanapot. Miután megérkezett a Norbi, kicsit felgyorsultak az események. A nagy, három részes erkély ajtó este hét körül már a helyére került. A másik szobában meg a konyhában eddigre már megkötött a purhab, így elkezdték berakni az üvegeket is. A nagy szobában még nem kötött meg teljesen a cucc, de azért berakták az üvegeket. Fél kilencre végeztek. Másnap reggelig nem volt szabad nagyon nyitogatni az ablakokat. Majd ha jönnek szerdán felrakni a takaróléceket, akkor még beállítják az ablakokat. Ok. Szombaton a biztonság kedvéért levágtam a kitüremkedett purhabot és leglettelem a levert vakolatot.

Tegnap délután jött a Dénes meg egy másik srác a Zoli takarólécezni. Ilyen hitvány, igénytelen munkát szerencsére nem sűrűn látok. Megint nem hoztak magukkal se csavarhúzót, se létrát, se csavarhúzót. Még jó, hogy magukat nem hagyták otthon.

  • A konyhaablak egyik felén végigér a takaróléc, a másikon egy centi hiányzik az aljából.
  • A jelöléseket természetesen arra az oldalra rajzolták tollal, amelyik kívül van.
  • Fél centis hézagokat hagytak a 45°-os illesztéseknél.
  • A takarólécek tulajdonképpen különböző szélességű műanyag szalagok. Ezeket valami hitvány, életlen lemezollóval nyiszálták el. Így nem csoda, hogy úgy néz ki ahogy…

Már ott tartottam, hogy mondom nekik, hogy ezt most azonnal hagyják abba, hagyják itt a cuccot, majd én megcsinálom. Inkább ittam egy sört. A végén amikor el akartak menni, mondtam, hogy akkor most nézzük végig az egészet, hogy hol, mi maradt el. Még egy fél órát rá kellett húzniuk mire „kijavították” az összes hibát.

Azt hiszem fogok venni egy tubus akril tömítőt és én is végigmegyek még egyszer az egészen.

Jövő hét kedden jön a redőnyös. Már előre félek.

Minőségi adathordozók brutál jó áron!