Az ownCloud egy olyan szoftver csomag, helytől független, több gép között szinkronizálható tárhelyet biztosít az adatainknak. A projektet 2010 januárjában indította Frank Karlitschek KDE fejlesztő, hogy ingyenes alternatívát nyújtson kereskedelmi cloud szolgáltatókkal szemben. Az ownCloud segítségével a saját szervereden létre lehet hozni egy saját, a Dropboxhoz hasonló szolgáltatást.

A saját szerver pedig nem lesz más, mint egy Raspberry PI-n futó Debian linux, a Raspbian lesz. Lehetne bármilyen más, a Raspberry PI-n futtatható OS pl: Arch, de nekem a Debian a szimpatikus.

Raspbian letöltés és telepítés

Terminált fogok használni, úgyis ssh-zni kell majd sokat.

Letöltöttem a Raspberry PI oldaláról az aktuális Raspbian képfájlt:

Utána kicsomagoltam a letöltött fájlt:

Majd rámásoltam egy üres SD kártyára. Még szerencse, hogy van egy jó kis USB-s SD kártya olvasóm. Nálam /dev/sdb volt az SD kártya, a df -h megmondja. Ha pl a /dev/sdb1 a kártya, akkor nekünk majd csak a /dev/sdb rész kell belőle. Másolás előtt nem árt leválasztani a kártyát:

Most már tényleg indulhat a másolás:

Ez eltarthat egy darabig, ha meg karod nézni, hogy hol áll a másolás, akkor nyiss egy másik terminált és ott add ki a következő parancsot:

Ez megjeleníti az első terminálban, hogy hol tartunk. Ha még egyszer kiadod, még egyszer megjeleníti.

Miután végeztem a másolással a kártán szabadon maradt helyen a lemezkezelővel létrehoztam egy sdata nevű ext4-es partíciót. Ezen fogom majd tárolni az adatokat.

Megjelent az Ubuntu Linux 12.10-es, Quantal Quetzal kódnevet viselő változata.

Az Ubuntu ingyenesen letölthető, szabadon felhasználható. Akik már egy korábbi változatot használnak, azoknak fel fogja ajánlani a rendszer a frissítést.

Október 18-án érkezik az Ubuntu 12.10-es, Quantal Quetzal kódnevű verziója. Az ubuntu.hu magyar "munkatársai" készítettek is hozzá egy szép, magyarul beszélő visszaszámlálót. A beágyazáshoz ezt a kódot lehet használni:

Tegnap délután volt egy kis szabadidőm, és mivel szeretek kísérletezgetni, ezért úgy döntöttem, hogy frissítem a gépemen az Ubuntut 12.04-et 12.10-re. AMD64-es gépem van 4GB memóriával, viszont 32 bites Ubuntu volt rajta. Kell-e nekem a 64 bit? Miben nyújt többet mint a 32 bites verzió PAE kernellel? Azt mondják az okosok a különbség csak masszív használat (pl videó konvertálás) közben jön ki.

Mindegy, ha már kísérletezek, akkor legyen 64 bites, majd meglátom, hogy jobb-e vagy sem. Így hát letöltöttem az Ubuntu 12.10 aktuális, 64-bit PC (AMD64) desktop CD verzióját, majd közben a biztonság kedvéért fölmásoltam a NAS-ra pár dolgot.

Nemrég lecseréltem a telefonom szoftverét a CyanogenModra. Mivel a telefont leginkább munkára használom, ezért az akkor elérhető stabil változatra a 7.2-re esett a választásom. Jó döntés volt. A telefon határozottan gyorsabb lett és az akkumulátor is mintha tovább bírná egy feltöltéssel.

Pár nappal ezelőtt viszont elkészült a CyanogenMod 9 stabil verziója, ami azóta fel is került a telefonra. A telepítés ezek után már nagyon egyszerű volt, csak rá kellett másolni a letöltött zip fájlt a telefonra, újraindítani recovery módban, wipe data, wipe cache, install zip.

Ez lett belőle:

 

Egyelőre még a "belakás" fázisában tartok. Első ránézésre ugyanolyan gyorsnak és stabilnak tűnik mint az elődje. Jó esély van rá, hogy maradni fog, annak ellenére, hogy van egy bosszantó kis hibája. Amikor fel akarom venni a telefont, azaz a zárképernyőn a karikát rá akarom húzni a felveszem ikonra, a karika néha elcsúszik. Ilyenkor gyorsan ki és bekapcsolom a képernyőt és már fel is tudom venni.

Volt itt már egy hasonló post, de azóta megjelent a FreePascal 2.6.0. Ezzel viszont eddig nem tudtam lefordítani a Lazarust. A programjaim simán mentek az 2.4.4-es verzióval is, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam vele. De azért furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a baj, miért nem tudom a 2.6.0-val is lefordítani a Lazarus forráskódját? Mindig ezt a hibaüzenetet kaptam:

Nem találja a process unitot, pedig fel van telepítve: /usr/lib/fpc/2.6.0/units/i386-linux/fcl-process/process.ppu és a forrás is: /usr/share/fpcsrc/2.6.0/packages/fcl-process/src/process.pp. A megoldás kicsit lejjebb, most kezdjük nulláról:

Néhány héttel ezelőtt a Samsung Kies programmal frissítettem a telefonom. Az eredmény egy visszaportolt kiegészítőkkel teli Android 2.3.6 lett. Bárcsak ne frissítettem volna. Az eredmény katasztrofális lett. Minden lassú, akadozó lett. A WiFi kapcsolatot folyton eldobta.

Először arra gondoltam, hogy talán vissza kellene valahogy rakni a régit, de ezt az ötletet hamar el is vetettem. Ha már hozzányúlok, akkor valami újat kellene kipróbálni. Így esett a választás a CyanogenMod-ra.

CyanogenMod egy módosított Android-alapú operációs rendszer. Olyan funkciókat engedélyez a felhasználóknak, melyeket az eredeti Android OS nem.

A telepítést a hivatalos leírás szerint próbáltam csinálni, Ubuntu Linux alól.

Aki utánam akarja csinálni, az a saját felelősségére tegye.

Megjelent az Ubuntu Linux legújabb 12.04-es LTS verziója. Az LTS (Long Term Support) azt jelenti, hogy a fejlesztők ehhez a verzióhoz (a normál kiadásoktól eltérően) öt évig biztosítanak frissítéseket.

Habár csak április végén fog megjelenni az Ubuntu 12.04, én nem bírtam addig várni és frissítettem az Ubuntu 11.10-et.

Teljesen meg vagyok döbbenve azon, amit az Ubuntu mostanában fejlesztésnek nevez.

Csak, hogy néhány példát említsek: Unity 5, LightDM.

A múlt héten bejelentették a Unity 5-öt, amiben javítottak néhány hibát, és már lehet színezni az indító hátterét. Csodálatos, de szerintem az átlag felhasználó soha nem fog eljutni addig, hogy telepítse a Compiz Config Settings Managert, mert pl azt se tudja mire jó a szoftverközpont.