Új Gép!

Megérett a gépem a cserére. Egyre több dolog kezdte felmondani a szolgálatot az alaplapon. Legutóbb a hálókártya, de némelyik USB-se működik rendesen. A HDD-nek olyan a hangja mint egy kávédarálónak, a memóriája is elég lassúcska és picit kevés is.

A lényeg, hogy valami olyan gépet akartam összerakni, amihez mostanában nem nagyon kell hozzányúlni.

Hosszas keresgélés, vívódás után ez lett belőle:

Elég hamar sikerült összerakni. Pöccre indul, ezek szerint minden drótot a megfelelő helyre dugtam. A front panelhez azért kellett ám az alaplap kézikönyve. Nem mindennap rakok össze gépet nulláról.

Egy gyors memtest, minden oké, mehet bele a pendrivera kiírt Ubuntu 14.04! A telepítés közben már gyanús volt, hogy nem látja a vezetékes hálózatot, de gondoltam (naivan), hogy majd a feltelepített rendszer már látni fogja. Hát nem! Egy fél napom ráment, mire feladtam. Jó, semmi baj, majd kipróbálok néhány másik disztrót. Úgy sincs jobb dolgom. Lófaszt! A legbiztatóbb a Mageia 4-es volt. Ez már a live módban is észlelte a hálókártyát, így hát tettem ezzel is egy próbát. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a feltelepített rendszer már nem tudta elindítani. Sőt, az USB 2-es portok sem működtek, csak az USB 3-asok. Na ezt magyarázza meg valaki! Széttúrtam a BIOS-t, hogy hátha van valami rafinált beállítás, amit elfelejtettem bekapcsolni vagy kikapcsolni vagy mittudomén. Nem találtam semmi érdekeset. Ezután az OpenSuSE következett. Hasonlóan jártam ezzel is, plusz a képernyő felbontását sem tudtam 1024x768-nál nagyobbra állítani.

Legvégső elkeseredésemben támadt egy olyan őrült ötletem, hogy kipróbálok egy Windowst. Miért ne? A P2P technológiáknak köszönhetően nem tartott sokáig egy friss, ropogós Windows 8.1-et találni. Először dd-vel próbáltam a pendrivera másolni, az ISO fájlt, de így nem bootolt, utána találtam egy WinUSB nevű progit, amivel sikerült bootolható pendriveot készíteni az ISO-ból. A telepítés egy Linuxhoz képest sokáig tartott. A Windows fiókos bejelentkezést nem is értettem igazán, de végül meggyőzött a telepítő, hogy jobb lesz ha csinálok egy fiókot magamnak. Ekkor már gyanakodtam, hogy ha ezt meg tudom csinálni, akkor bizony internet kapcsolatnak is kell lennie. És igen, lett! Sőt, minden USB port működik.

Őszintén szólva ez a Modern felület egy kalap szar. Legalábbis desktopon. Érintőképernyőn biztos, hogy van értelme, de normál, billentyűzetes, egeres felületen nem sok értelme van. Szerencsére a Microsoft fejlesztői is belátták, hogy az irány jó, csak a tömeg még nem arra tart.

Még szerencse, hogy találtam egy Classic Shell nevű ingyenes programocskát, amivel el is lehet felejteni a csempés Modern felületet. A csempe amúgy is a fürdőszobába való.

Nagyon hiányzik a Szoftverközpont. Itt is van egy Áruház nevű valami, amiből ha jól sejtem, akkor csak Modern alkalmazásokat lehet beszerezni. Olyan meg nem kell! Kicsit bosszantó, hogy egyesével kell letöltögetnem, telepítgetnem a programokat. Eléggé meg lehet szokni a Szoftverközpont által nyújtott kényelmet. Mindent elértem belőle, amire szükségem volt, sőt még a frissítésekről is gondoskodott. Na jó, Windowsban is van frissítés, de az csak magát az operációs rendszert frissíti, az alkalmazásokat nem. Tiszta mázli, ha a programoknak van saját frissítő mechanizmusa, vagy figyelmeztet, hogy van új verzió.

Na, de elég a siránkozásból! Ha nem megy még rajta az Ubuntu, akkor nem megy. Kivárom. Majd ha megjelenik a végleges 14.04, akkor ismét megpróbálom. Hátha addigra támogatni fogja a hálókártyát és az USB-t is. Nem akarom én ezt a Windowst sokáig használni.

A Gép egyébként rettenetesen gyors. Hála a nyolc magos processzornak, a memóriának és az SSD-nek. Nem kell ám várni semmire, hogy elinduljon. Csak egy kattintás és már megy is. Remélem pár évig nem kell hozzányúlni a hardverhez.

Címkék: 
Hardware, Ubuntu, Windows
Beküldte falu - 2014, április 13 - 22:33