Az óriáskígyó és én

Avagy programozzunk Pythonban!

Azt azért tudtam a nyelvről, hogy létezik és sok helyen és projektben használják (Ubuntu, Google stb). A Python nyelvet 1991-ben egy Guido van Rossum nevű holland fejlesztő hozta létre. Ami egyszerűvé és könnyen tanulhatóvá teszi az a dinamikus adattípusok használata és az automatikus memóriakezelés. Emellett támogatja a funkcionális, az objektum orientált és az imperatív programozási módszereket.

A nyelv megtanulására a Fulle Circle Magazin olvasgatása közben kaptam kedvet. A magazin 27. számában elindult egy cikksorozat, amely a Pythonban való programozást mutatja be. Elkezdtem olvasni a cikkeket, miközben én is bepötyögtem szépen a cikkben szereplő kódokat. Kellemes meglepetés volt, hogy ilyen egyszerűen is lehet programot írni és még a kód is átlátható. Sőt, hordozható is. A Pythonban írt egyszerűbb programok ugyanúgy futtathatók szinte bármelyik operációs rendszeren (már amelyikre az értelmezőt elkészítették).

Ami egyenlőre furcsa az az utasítászárójel (pl { és } vagy begin és end) hiánya. Ehelyett indentálás van, ami végülis hasznos, mert még könnyen olvashatóvá is teszi a kódot. Még csak az alap dolgoknál járok, de már tudok függvényeket írni, változót behelyettesíteni stb. A következő lépcső a modulok átnyálazása, majd jönnek az osztályok, öröklődés, és kivételkezelés. Végül megpróbálok összehozni valami grafikus felhasználói felületet (GUI) használó programot. Hideg téli estéken, forraltbor kortyolgatás mellett jó kis móka lesz.

Végül itt az első Pythonban írt programom:

#!/usr/bin/env python
print 'Hello World!'

A forráskód szabadon másolható, felhasználható stb :-)

Címkék: