18. JEGYZŐKÖNYV

Titkos védelmi rendszabályok. Összeeskü-

vések belülről történő megfigyelése. Nyílt

titkos védelem - a hatalom pusztulása. A

zsidók királyának titkos védelme. A hatalom

misztikus tekintélye. Letartóztatás az első

gyanú esetén.

Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a titkos védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom tekintélye számára), színleges zûrzavarokat fogunk előidézni vagy gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést adni. E szónokok köré fognak gyûlni mindazok, akik rokonszenveznek kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett ügynökeink segítségével...

Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a dicsekvés kedvéért cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem ragadtatják magukat valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán megfigyelőket fogunk elhelyezni közöttük. Nem szabad elfelejteni, hogy az államhatalom rovására megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a kormány tudatában van saját gyengeségének, vagy - ami még rosszabb - igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok tekintélyét azzal romboltuk le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvû szólammal könnyen rábírhatók bûntettek elkövetésére, hacsak politikai színezetet adunk ezeknek a bûntetteknek. Kényszerítettük az uralkodókat, hogy beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz fûzött várakozásokat. A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen őrség fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk megengedni annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel nem birkózhatna meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.

Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik, akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli időpontra.

Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy uralkodónk kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és semmiképpen sem dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást látva, az alattvalók tiszteletben fogják tartani, és védelmezni fogják annak elismerésével, hogy vele áll vagy bukik az állam minden polgárának jóléte, mert tőle függ minden rend a nép mindennapi életében... A királynak nyílt hatalmi eszközökkel történő megvédése gyengeségre utal hatalmának megszervezésében.

Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi férfiak, és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül az első sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért történne - vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen: "Bezzeg csak tudna róla a király!", vagy "Majd megtudja a király!" Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos merészség érvényesülésének - mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok tudatára ébrednek erejüknek, és ha kedvező az alkalom, lesik a pillanatot, hogy merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen. A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel náluk a nyílt biztonsági rendszabályok jártak... A mi uralmunk alatt a bûnözőket már az első többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni; nem engedhetjük meg; hogy esetleges tévedéstől való félelemből szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen politikai vétség vagy bûntett elkövetésének gyanújában állnak; az ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok leszünk. Ha közönséges bûnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett indítóokainak figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára, akik beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi politikához.

Könyvek: 
Minőségi adathordozók brutál jó áron!