17. JEGYZŐKÖNYV

Ügyképviselet. A gój papság befolyása. A

lelkiismeret szabadsága. A pápai udvar. A

zsidók királya, mint az egyház pátriárkája.

Hogyan kell harcolni a meglévő egyház el-

len? A kortárs sajtó feladata. A rendőrség

szervezete. Önkéntes rendőrök. Kémkedés

a kahal mintájára. A hatalommal való vissza-

élés.

Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok embereket produkál, akiknek nincsenek elveik, s akik mindenütt személytelen, merőn legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő ítéletet igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ez által demoralizálják az igazságszolgáltatást.

Ezért szûk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet. Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni a peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerû előadói lesznek az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet fizet.

Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szûk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérrontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe, és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát.

A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház pátriárkája.

Abban a közbeeső időben azonban, amikor a fiatalságot még a hagyományos vallásokban neveljük, mielőtt majd saját hitünkre tanítjuk, nem fogunk nyíltan hozzányúlni az egyházakhoz, hanem azzal fogunk harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket azzal a céllal, hogy hitszakadást idézzünk elő...

Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni a gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje ért...

Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése - száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal a hatáskörrel, amellyel a gójok használatára felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyet-lenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapóddzanak el a visszaélések ezzel a joggal.

Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsi-sok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bûnösségük ebben a bûncselekményben.

Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik is, vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot. Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt, amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól szóló elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zûrzavart okoztak közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző módszerek között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek: makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.

Könyvek: 
Minőségi adathordozók brutál jó áron!