10. JEGYZŐKÖNYV

Látszatpolitika. A csalás "őrszelleme". Mit ígér

a szabadkőmûves államcsíny? Egyetemes vá-

lasztójog. Önfontosság. A szabadkőmûvesség

vezetői. A lángelme, aki vezeti a szabadkőmû-

vességet. Intézmények és feladataik. A libera-

lizmus mérge. Alkotmány - a pártviszályok

iskolája. A köztársaságok kora. Elnökök - a

Szabadkőmûvesség bábjai. Az elnökök felelős-

sége. A képviselőházak és elnökök szerepe a

"panamázás"-ban. Szabadkőmûvesség - a tör-

vényhozó erő. Új köztársasági alkotmány. Át-

menet a szabadkőmûves kényuralomba. "A

világ ura" kinyilvánításának pillanata. Beteg-

ségek beoltása és más fortélyok.

Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és kérem önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.

Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennállójogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltûnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk, úgy tûnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.

A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt, és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; "ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerûen csinálták, micsoda vakmerőség!" - mondják...

Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon.

Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. "Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... " Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyûléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a mûvelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk mûvésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen mûvet vita tárgyává tennénk, és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerûen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZÛ MÛVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörû csoport karmai közé. Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész mûködése úgy fog módosulni, ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.

Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.

Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltûnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk, úgy tûnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.

A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; "ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerûen csinálták, micsoda vakmerőség!" - mondják...

Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon.

Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek: "Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... " Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások - melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyûléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúan kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a mûvelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk mûvésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen mûvet vita tárgyává tennénk, és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerûen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZÛ MÛVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörû csoport karmai közé. Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész mûködése úgy fog módosulni, ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.

Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges megmagyaráznom önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy az említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a "fontos" jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom, hanem a funkcióra, következésképpen nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények felosztották maguk között a kormány összes funkcióját - a közigazgatást, a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy mûködnek, mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test, és végül is meghal.

Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.

A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, párt-szeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. A "csevegések" szónoki emelvénye - nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk.

Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért.

Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az államot?...

Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami "panama" vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni, védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon, vagy meglevő törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez, amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.

Könnyû megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani a törvényhozó hatalmat.

Ezen kívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért való lelkesedés aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha várható - ezek a szenvedélyek még a képviselőknek e minimális száma mellett is lángra lobbannának, uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással el fogjuk mozdítani őket. . . Az elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új parlament összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a lényegileg törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk szempontjából túl korán az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni minisztereket és más magas rangú kormánytisztviselőket, hogy önálló intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit, aminek következtében az elnök helyett őket fogják bûnbakká tenni... Ezt a szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára. Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé; továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk, hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegû törvényeket, sőt a kormány alkotmányos mûködésétől való eltérést javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb jóléte ezt követeli.

Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat ahhoz, hogy apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk kezdetén kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti időszakra, amely alatt észrevétlenül eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az ideje annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká változtassunk.

Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt: Mint önök azonban nagyon jól tudják azt, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyûlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.

Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha valószínû, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után áhítozunk.

Könyvek: