Nem is olyan régen arról írtam, hogy milyen jó a Linux Mint meg a Cinnamon, sőt a Unity megjelenésekor úgy gondoltam, hogy akkor inkább a Kubuntu. Tényleg jók ezek, csak amikor ezeket használom, mindig valamiféle honvágyat érzek az Ubuntu felé. Hiába laktam be, használtam hónapokig a Mint-et, mindig volt egy olyan érzésem, hogy ez nem az igazi, ez csak valami pótlék, valami ideiglenes. Valami megmagyarázhatatlan, természetfeletti erő folyamatosan arra csábított, hogy térjek vissza a jó, öreg Ubuntuhoz.

Arra gondoltam mutatok néhány olyan Linuxos szövegszerkesztőt, amit akár fejlesztői környezetként (IDE - Integrated Development Environment) is lehet használni. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. A választás a tiéd.

Most csak a grafikus felülettel rendelkező szövegszerkesztőkről lesz szó. Tehát semmi vi, emacs, nano vagy joe!

gedit

A személyes kedvencem, ezt a postot is ebben ír(o|ta)m. A gedit a GNOME asztali környezet hivatalos szövegszerkesztő programja. Egyszerű, könnyen használható általános célú, a GNU General Public Licenc szabályai szerint használható szövegszerkesztő.

Jellemzők

A gedit számos program- és jelölőnyelvhez (C, C++, Java, HTML, Python, Perl, stb) tartalmaz szintaxis kiemelést. A gedit felhasználói felületén füles elrendezésben egyszerre több fájlt lehet szerkeszteni. A füleket át lehet rendezni, sőt egy másik A gedit ablakba is át lehet húzni. A GVFS (Gnome Virtual FileSystem) segítségével távoli (FTP, Samba) fájlokat is lehet szerkeszteni. Teljes mértékben támogatja műveletek visszavonását és újra elvégzését, ugyanúgy mint a keresést és cserét. További kódolást segítő funkció a sorok számozása, a zárójel párok keresése, a szöveg tördelés, az aktuális sor kiemelése, az automatikus behúzás és a fájlok automatikus biztonsági mentése.

Már elég régen szemet vetettem a Linux Mintre. Eleinte csak virtuális gépben nézegettem, próbálgattam, de amikor megjelent a 15-ös, szinte rögtön fel is raktam az Ubuntu mellé. Eleinte csak néha-néha ránéztem, nyomtam egy frissítést és már mentem is vissza a jó, öreg Ubuntra. Az legalább be volt lakva. A Minten meg be kellett volna állítani pár dolgot, de nem nagyon volt rá időm. Pár hete keletkezett a rendszerben egy kis szabadidő a Mint belakására: néhány program telepítése, samba mountok felvétele az fstabba, stb. Minden adat (dokumentumok, videók, zenék, stb) a NAS-on van, amit gigabites hálón érek el, így a gépen szinte bármikor cserélgethetem a rendszereket, anélkül, hogy azon kelljen gondolkodnom, hogy az adatokat vajon lementettem-e, nem lesz-e gond, ha valamit elszúrok, stb.

A Canonical bejelentette az Ubuntu Edge projektet, melynek célja egy Ubuntu alapú, csúcskategóriás mobiltelefon tervezése és gyártása. A tervek szerint a készülék gyártásának beindításához szükséges pénzt közösségi összefogásból gyűjtené össze a Canonical. Az indiegogo.com közösségi gyűjtőoldal célja 32 millió USA dollár összegyűjtése 31 nap alatt, vagyis 2013. augusztus 21-ig. -- írja az ubuntu.hu

Előbb utóbb minden kezdő Linux felhasználó találkozik a terminállal. Sok féle néven szokták emlegetni: terminál, shell, konzol, parancssor, stb. Eleinte a legtöbb ember idegenkedik tőle, ezért most megpróbálok pár egyszerű (de nagyszerű) alapvető dolgot megmutatni, aminek segítségével, kényelmesen, a billentyűzetről el lehet végezni néhány rendszer műveletet.

Kezdhetjük? Mivel minden Linux terjesztés más és más, ezért nem fogom részletesen taglalni, hogy melyiken hogy kell megnyitni a terminált.

Megjelent az egyik legnépszerűbb Linux disztribúció, az Ubuntu 13.04-es verziója. Fontos változás, hogy a nem LTS verziók 18 hónapos támogatási periódusa ettől a verziótól kezdődően 9 hónapra csökkent, tehát az Ubuntu 13.04 támogatása 2014. januárban befejeződik. Ennek megfelelően csak annak érdemes frissítenie erre a verzióra, aki a fél év múlva megjelenő 13.10-es verzióra biztosan frissíteni fog.

Mindenkinek azt mondom, hogy azért használok Linuxot, mert biztonságos. Vagy mert ingyenes, vagy testre-szabható, vagy mert kiváló közösségi támogatása van...

De ez mind csak marketing lószar. Azért mondom ezeket a nem Linuxosoknak, mert nem értenék meg a valódi okot. És ha minél többször ismétlem ezeket az ál-okokat, én is annál inkább hiszek benne.

De mélyen, legbelül tudom, hogy nem ez a valódi ok.

Pár napja (a hosszú, havas hétvégén) frissítettem a gépem Ubuntu 13.04-re (kódnéven Raring Ringtail). A frissítés folyamata teljesen automatikus és zökkenőmentes volt. Annyira gördülékenyen ment a dolog, hogy szinte említésre sem méltó. Egy két PPA tároló fel volt véve, ezeket előtte kikapcsoltam, bár lehet, hogy a frissítő mechanizmus is megtette volna.

Teljesen jól működik. Talán mintha egy kicsivel gyorsabb is lenne az elődjénél.

Volt egy kis szabadidőm, így hát gondoltam feltelepítek (először csak virtuális gépbe) egy Arch Linuxot. VirtualBox-ban gyorsan összedobtam neki egy gépet, beállítottam a letöltött aktuális archlinux-2013.03.01-dual.iso-t, hálózatot, stb. Indítom a gépet, Arch bootol, amikor megjelenik a prompt emlékezetből nyomom az arch/setup parancsot. Semmi (no such file or directory). Rosszul emlékszem? Gyorsan felmentem az Arch honlapjára, hogy utánanézzek a dolognak. Hát tényleg nincs ilyen, cserébe van az Arch Wikin egy elég részletes leírás. Jó, rendben, csináljuk végig!

Van egy Ubuntu 10.04-es fájl szerverem. Kicsit öregecske, zörög már mindene, de szépen teszi a dolgát évek óta. Az történt, hogy megszűnt az áramellátása (a kolléganő a hűtő helyett a szervert húzta ki a falból). Sehogy nem tudtam visszakapcsolni. A BIOS folyton azon nyavalygott, hogy betöltötte az alapbeállításokat. Oké, lemerült az gombelem az alaplapon. Sebaj, veszünk másikat. De ha már hozzányúlok akkor ki kéne cserélni a tápot meg a processzor hűtőt is.

Szépen elbattyogtam a közeli számítógépes boltba és jól be is vásároltam. Persze a processzor hűtő nem passzolt az alaplaphoz. Gond nélkül kicserélték egy másikra. Ez már passzol. Öröm és boldogság, rakjuk össze! Pár perc alatt meg is volt a dolog. Bekapcs. Se kép, se hang. Se hang! Még csak nem is csippant. Egy zöld led világít az alaplap sarkában, pörög a processzor ventilátor. Ennyi, semmi több. A poén kedvéért eljátszottam azzal, hogy mindent lehúzkodtam az alaplapról, de akkor sem sípolt amikor a videokártyát kiszedtem belőle. Húha, ez gáz! Amikor jobban megnéztem az alaplapot, akkor vettem észre, hogy a processzor mellet egy kondenzátor elég csúnyán fel van púposodva. Biztos ezért nem megy...