Előbb utóbb minden kezdő Linux felhasználó találkozik a terminállal. Sok féle néven szokták emlegetni: terminál, shell, konzol, parancssor, stb. Eleinte a legtöbb ember idegenkedik tőle, ezért most megpróbálok pár egyszerű (de nagyszerű) alapvető dolgot megmutatni, aminek segítségével, kényelmesen, a billentyűzetről el lehet végezni néhány rendszer műveletet.

Kezdhetjük? Mivel minden Linux terjesztés más és más, ezért nem fogom részletesen taglalni, hogy melyiken hogy kell megnyitni a terminált.

Megjelent az egyik legnépszerűbb Linux disztribúció, az Ubuntu 13.04-es verziója. Fontos változás, hogy a nem LTS verziók 18 hónapos támogatási periódusa ettől a verziótól kezdődően 9 hónapra csökkent, tehát az Ubuntu 13.04 támogatása 2014. januárban befejeződik. Ennek megfelelően csak annak érdemes frissítenie erre a verzióra, aki a fél év múlva megjelenő 13.10-es verzióra biztosan frissíteni fog.

Mindenkinek azt mondom, hogy azért használok Linuxot, mert biztonságos. Vagy mert ingyenes, vagy testre-szabható, vagy mert kiváló közösségi támogatása van...

De ez mind csak marketing lószar. Azért mondom ezeket a nem Linuxosoknak, mert nem értenék meg a valódi okot. És ha minél többször ismétlem ezeket az ál-okokat, én is annál inkább hiszek benne.

De mélyen, legbelül tudom, hogy nem ez a valódi ok.

Pár napja (a hosszú, havas hétvégén) frissítettem a gépem Ubuntu 13.04-re (kódnéven Raring Ringtail). A frissítés folyamata teljesen automatikus és zökkenőmentes volt. Annyira gördülékenyen ment a dolog, hogy szinte említésre sem méltó. Egy két PPA tároló fel volt véve, ezeket előtte kikapcsoltam, bár lehet, hogy a frissítő mechanizmus is megtette volna.

Teljesen jól működik. Talán mintha egy kicsivel gyorsabb is lenne az elődjénél.

Volt egy kis szabadidőm, így hát gondoltam feltelepítek (először csak virtuális gépbe) egy Arch Linuxot. VirtualBox-ban gyorsan összedobtam neki egy gépet, beállítottam a letöltött aktuális archlinux-2013.03.01-dual.iso-t, hálózatot, stb. Indítom a gépet, Arch bootol, amikor megjelenik a prompt emlékezetből nyomom az arch/setup parancsot. Semmi (no such file or directory). Rosszul emlékszem? Gyorsan felmentem az Arch honlapjára, hogy utánanézzek a dolognak. Hát tényleg nincs ilyen, cserébe van az Arch Wikin egy elég részletes leírás. Jó, rendben, csináljuk végig!

Van egy Ubuntu 10.04-es fájl szerverem. Kicsit öregecske, zörög már mindene, de szépen teszi a dolgát évek óta. Az történt, hogy megszűnt az áramellátása (a kolléganő a hűtő helyett a szervert húzta ki a falból). Sehogy nem tudtam visszakapcsolni. A BIOS folyton azon nyavalygott, hogy betöltötte az alapbeállításokat. Oké, lemerült az gombelem az alaplapon. Sebaj, veszünk másikat. De ha már hozzányúlok akkor ki kéne cserélni a tápot meg a processzor hűtőt is.

Szépen elbattyogtam a közeli számítógépes boltba és jól be is vásároltam. Persze a processzor hűtő nem passzolt az alaplaphoz. Gond nélkül kicserélték egy másikra. Ez már passzol. Öröm és boldogság, rakjuk össze! Pár perc alatt meg is volt a dolog. Bekapcs. Se kép, se hang. Se hang! Még csak nem is csippant. Egy zöld led világít az alaplap sarkában, pörög a processzor ventilátor. Ennyi, semmi több. A poén kedvéért eljátszottam azzal, hogy mindent lehúzkodtam az alaplapról, de akkor sem sípolt amikor a videokártyát kiszedtem belőle. Húha, ez gáz! Amikor jobban megnéztem az alaplapot, akkor vettem észre, hogy a processzor mellet egy kondenzátor elég csúnyán fel van púposodva. Biztos ezért nem megy...

Bizonyos feladatok végrehajtására a Linux felhasználók gyakran használják a terminált. A terminál elég ijesztő lehet annak, aki még csak ismerkedik a Linux-szal és egy könnyen kezelhető grafikus felületet szeretne.

A Linux terminál egy hatékony eszköz, aminek segítségével néhány feladat gyorsabban elvégezhető, mint grafikus felületen. Ugyanakkor manapság a legtöbb dolgot grafikus felületen is el lehet végezni. A terminál használata nem szükséges.

A terminál választható

Akár egy szoftvert szeretnél telepíteni, akár a hálózatot beállítani, vagy a rendszer beállításait finomhangolni, megteheted a terminálból - de ezeket megteheted grafikus felületről is. A legtöbb beállítás amit megváltoztatnál könnyen elérhető grafikus vezérlőfelületeken is.

Ha eddig még nem használtál Linuxot, azt gondolhatod, hogy meg kell tanulnod a terminál parancsait, de ez évről évre egyre kevésbé igaz. Próbáld ki az Ubuntut és megtapasztalhatod, hogy milyen keveset is kell használni a terminált. A legtöbb felhasználónak egyáltalán nincs is szüksége a terminálra.

A Linux iránt nagyobb az érdeklődés mint valaha, de a kezdők számára nem mindig nyilvánvaló, hogy hol is kellene kezdeni az ismerkedést. A Linux egy kattintgatós, grafikus felületen épp úgy használható mint egy Windows vagy egy Mac OS X.

A Linux beszerzése

Több száz különböző Linux verzió létezik, ezeket disztribúciónak (disztrónak, terjesztésnek) hívják. Minden Linux mellé egy rakás szoftvert csomagolnak a könnyű terjeszthetőség érdekében. Miért ilyen sokat? Azért mert a Linux nyílt forrású, ezért mindenki könnyen módosíthatja és terjesztheti. Számos, különböző felhasználó felhasználói igények kielégítésére specializálódott Linux disztribúció létezik a beágyazott rendszerektől a szuperszámítógépekig. Sok általános célú disztribúció létezik laptopokra, asztali gépekre, közép kategóriás szerverekre. Honnan lehet tudhatod, hogy melyiket próbáld ki? Ugye nem akarod kipróbálni az összeset? Ajánlok inkább párat :D

Jó, de mi ez az egész szabad és nyílt forrás dolog? A szabad és a nyíl forrású szoftverek fogalma szorosan kapcsolódik egymáshoz. Létezik két szervezet: a Free Software Foundation és az Open Source Initiative. Ezek nem csak szervezetek, hanem licencek és filozófiák is egyúttal. "Free" means freedom, azaz a "Szabad", szabadságot jelent, nem ingyenességet, bár a legtöbb Linux szoftver ingyenes. Az alap koncepció az, hogy minden szoftver forráskódjának nyitottnak és szabadon elérhetőnek kellene lennie, szemben a zárt, szabadalmaztatott szoftverekkel mint pl a legtöbb Windows és Apple szoftver. Szabad vagy nyílt forrású szoftverekben nincs hová rejteni az alattomos, felhasználó ellenes kódokat. A felhasználók szabadon, bármilyen célból futtathatják, tanulmányozhatják, módosíthatják és megoszthatják a szoftvereket. Vennél-e olyan autót, aminek le van hegesztve a motorház teteje?

Bocs, kicsit elkanyarodtam. A Linux kipróbálására több mód is van:

1. Live CD/DVD-ről vagy pendrive-ról bootolva. Ez a legegyszerűbb és semmit nem módosít a gépen.
2. Virtuális gépben próbálod ki.
3. Telepítesz egy Linuxot a gépedre.

A legjobb dolog a Linuxban az egyszerűség. Nem kell egy csomó felesleges kört megtenni, hogy megszerezd, nincsenek licenc kulcsok, és a Linux disztribútorok sem tekintenek bűnözőnek.

A DraftSight egy igen kiváló 2D CAD alkalmazás. Szinte mindent tud két dimenzióban, amit az AutoCAD, ráadásul ingyen. Vagyis az email címünkért cserébe. Ennyit simán megér!

A szoftver 64 bites változata csak Windows-ra érhető el. Linuxra csak 32 bites változat van csak, amit a 32 bites függőségei miatt nem túl egyszerű telepíteni. Az Ubuntu 12.10 64 bites változatán nekem így sikerült telepíteni:

Az ownCloud egy olyan szoftver csomag, helytől független, több gép között szinkronizálható tárhelyet biztosít az adatainknak. A projektet 2010 januárjában indította Frank Karlitschek KDE fejlesztő, hogy ingyenes alternatívát nyújtson kereskedelmi cloud szolgáltatókkal szemben. Az ownCloud segítségével a saját szervereden létre lehet hozni egy saját, a Dropboxhoz hasonló szolgáltatást.

A saját szerver pedig nem lesz más, mint egy Raspberry PI-n futó Debian linux, a Raspbian lesz. Lehetne bármilyen más, a Raspberry PI-n futtatható OS pl: Arch, de nekem a Debian a szimpatikus.

Raspbian letöltés és telepítés

Terminált fogok használni, úgyis ssh-zni kell majd sokat.

Letöltöttem a Raspberry PI oldaláról az aktuális Raspbian képfájlt:

Utána kicsomagoltam a letöltött fájlt:

Majd rámásoltam egy üres SD kártyára. Még szerencse, hogy van egy jó kis USB-s SD kártya olvasóm. Nálam /dev/sdb volt az SD kártya, a df -h megmondja. Ha pl a /dev/sdb1 a kártya, akkor nekünk majd csak a /dev/sdb rész kell belőle. Másolás előtt nem árt leválasztani a kártyát:

Most már tényleg indulhat a másolás:

Ez eltarthat egy darabig, ha meg karod nézni, hogy hol áll a másolás, akkor nyiss egy másik terminált és ott add ki a következő parancsot:

Ez megjeleníti az első terminálban, hogy hol tartunk. Ha még egyszer kiadod, még egyszer megjeleníti.

Miután végeztem a másolással a kártán szabadon maradt helyen a lemezkezelővel létrehoztam egy sdata nevű ext4-es partíciót. Ezen fogom majd tárolni az adatokat.