Mostanában nagyon felkapott lett az avokádó. Valamiféle hipszter cucc lett belőle. Gondoltam kipróbálom, veszek egyet.

Azt már tudtam, hogy lehet belőle valami krémet csinálni, amit kenyérre, pirítósra kenve fogyasztanak. Kerestem is gyorsan egy avokádókrém receptet és nekiláttam.

Először félbevágtam és kipiszkáltam a magját. Utána (ahogy láttam) megpróbáltam kikanalazni a húsát. Elvileg valami vajszerű dolognak kellene lennie, de ez valószínűleg nem volt elég érett, szóval görbült a kanál rendesen. Mire végeztem párszor megemlegettem Uri Gellert. Sebaj - gondoltam - a mixer majd megoldja. Így is lett. Belepakoltam az avokádóforgácsokat és a hozzávalókat a mixerbe és gyerünk! Egyébként még előtte megkóstoltam egy darabkát, hogy vajon milyen lehet. Hát azt kell mondjam, hogy semmilyen. Szinte alig van valami íze. Így már világos, hogy miért is kell bele ennyi fűszer (só, bors, fokhagyma, citromlé, mustár): hogy legyen valami íze. Mivel saját íze alig van, így szinte bármilyenre lehet ízesíteni.

Ilyeneken agyaltam, míg darálta a mixer a cuccot. Végül ez lett belőle:

Nem szép, viszont elég furcsa ízű trutyi. Leginkább sós, savanykás, fokagymás valami. Leginkább fokhagymás. Finomnak egyáltalán nem mondanám. Inkább azt mondanám, hogy egyszer meg lehet enni. Ha elfogy tuti, nem csinálok többet! Nem miattam fogják kivágni az őserdőket.