Linux? Az meg mi?

Egy kedves ismerős járt nálam pár hete és valamit meg kellett nézni a neten. Akkor látott először Linuxot.

- Hát neked meg miféle Windowsod van? - kérdezte, amikor meglátta az Ubuntu számára szokatlan felületét. - Ez nem Windows, hanem Linux. - Erre egy kicsit leesett az álla, mert azt hitte, hogy az valami parancssoros valami, amihez csak ilyen szemüveges, pattanásos, kockafejűek értenek. - Hát, pedig láthatod, hogy ahhoz képest egész jól néz ki. - mondtam neki, aztán elmeséltem, hogy mire használom a gépet, milyen programokat használok. Kiderült, hogy amit ő használ Windowson azok nagyjából itt is megvannak.

Netezésre Firefoxot használ, filmeket uTorrenttel tölt le és VLC-vel nézi meg őket, a képeket IrfanView-val szokta nézegetni, zenét meg WinAmppal hallgat. Aztán ki is fújt Office is csak azért van a gépén, hogy ha kap valami doksit, akkor bele tudjon nézni.

A Firefoxot kipipáltuk, az uTorrent helyett megteszi a Transmission is, VLC szintén kipipálva, IrfanView helyett jó lehet a ShotWell is, a WinAmp helyett van egy kismilió más, de már nagyon megszokta, nem válna meg tőle. Megmutattam még a LibreOffice-t is, amivel bármit meg tud nyitni.

Szemmel láthatóan az Ubuntu Uniy felülete nem igazán nyerte el a tetszését (panel, dash, globális menü, baloldali ablakvezérlők) ezért, gondoltam mutatok neki valami mást. Fogtam a játszós pendrive-ot és ráraktam egy Linux Mintet. Közben persze meséltem neki, hogy nagy valószínűséggel a telefonjában is van Linux, legalábbis kernel. Azt hiszem ebbe nem kellett volna belemenni, mert itt már láttam némi zavartságot az arcán.

Szerencsére a pendrive hamar elkészült és már bootoltunk is róla. Na ez már jobban tetszett neki. Van start menü, van tálca, az ablakvezérlők is a szokásos helyen.

- Te, itt hol van a C: meg a D: meghajtó? - kérdezte zavartan, amikor próbálgatás közben le akart valamit menteni. - Itt ilyen nincs, a Linux tök máshogy kezeli a lemezeket mint a Windows. Itt a meghajtókat könyvtárakba lehet csatolni. Egyik lemez egyik könyvtár, a másik meg a másik. Ha bedugsz egy pendrive-ot, akkor annak a tartalmát is egy könyvtárban látod. - Ez elég logikusnak tűnik. - nyugodott bele.

Amikor hazafelé indult, akkor elkérte a pendrive-ot, hogy otthon is próbálgathassa egy kicsit. - Oké, odaadom, de a telepítőt véletlenül se indítsd el, mert jó eséllyel szétcseszed vele a géped! Tudod, kockázatok és mellékhatások tekintetében... - Rendben.

Tegnap ismét összefutottunk. Elmesélte, hogy azóta párszor már "játszott" a Linux-szal, meg a YouTube-on is megnézett néhány videót és, hogy neki a Kubuntu tetszett a legjobban. Le is töltötte, rámásolta a pendrive-ra, de nem bootolt be róla a gépe. Megkérdeztem, hogy mégis, hogy csinálta. Szépen elmesélte, hogy formázta le az egészet Windows alatt és, hogy Total Commanderrel rámásolta az ISO fájlt. - Aha, már mindent értek! - Elmagyaráztam, hogy hol rontotta el, és hogy is kéne jól csinálni. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e neki. Azóta nem jelentkezett, de megígérte, hogy beugrik a hétvégén, mert vissza akarja adni a pendrive-ot. De tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha én mennék el hozzá és feltelepíteném a gépére. - Jó, de meg tudom ám úgy is csinálni, hogy a Windows is megmaradjon. - na erre annyira fellelkesült, hogy majdnem elráncigált magával.

Szuper, megvan a hétvégi programom! :D