Jobb félni, mint megijedni. Úgyhogy jó lesz, ha már most mindenki elkezd felkészülni a legrosszabbra, ami bekövetkezhet.

Hogy miért is? Mert jönnek. Megállíthatatlanul. Vagy legalábbis a szép szóra nem fognak megállni. Ilyen holmi játék kerítéseken meg csak jót nevetnek. Ki gondolta komolyan, hogy több ezer kilométer megtétele után, a célegyenesben bármi is megállíthatja őket?

A sajtónak meg az ellenzéknek nagyon jó ez, de amúgy senki másnak. Lehet mutogatni, felelősöket keresni, köpködni, anyázni. Na de kik is ezek az emberek akik jönnek?

Ha menekültek, akkor alávetik magukat az adott ország törvényinek, örülnek neki ha valaki befogadja őket egy ujjlenyomatért cserébe. A kijelölt átkelőhelyen lép be az országba, nem hőzöng, nem szegül ellen, csöndben van, leül. Tudja, hogy bizonyos jogok csak akkor járnak, ha teljesíti a kötelességeit.

Az illegális bevándorlók nem törődnek semmiféle törvénnyel, szabállyal, csak saját magukkal. Jönnek ahol akarnak, követelőznek, hőzöngenek, ellenszegülnek. Szerintük csak jogaik vannak.

Oké elismerem, hogy ránézésre nehéz megkülönböztetni a menekültet az illegális bevándorlótól, de pont erre lennének jók a táborok. Ők márpedig oda nem mennek!

Szóval csak jönnek. Annyian, hogy azt már képtelenség kezelni. Legalábbis úgy, hogy az mindenkinek a kedvére való legyen. Ekkora tömegben rengetegféle ember lehet. Ki ilyen, ki olyan. Vannak elégedetlenkedők, vannak vezérek, vannak buták, vannak bátrak és bátrabbak és akad néhány okos is. Szinte törvényszerű, hogy egy ilyen helyzetben a legapróbb akadály (nem, a kerítés nem akadály) miatt elszakad az amúgy is pattanásig feszült húr, elszabadulnak az indulatok.

De miért is mondom, hogy nem árt ha kezdünk félni a legrosszabbtól? Ezeknek az embereknek még van pénzük (hogy honnan, nem tudom). Meg tudják fizetni az embercsempészeket, tudnak maguknak ennivalót, ruhát venni, fel tudják tölteni a mobil számlájukat. De mi lesz, ha elfogy a pénzük? Mi lesz, ha jön a tél? Megmondom: el fogják venni, amire szükségük van. Ételt, italt, gyógyszert, lakást, házat, bármit. Mert ők ilyenek, náluk így szokás.

Egyébként meg miben bíznak? Hogy ott ahova mennek, majd tárt karokkal várják őket, hogy majd mindenkinek a szájába repül a sült galamb? Tudják ők nagyon jól, hogy itt Európában sem minden fenékig tejfel. Legalábbis ha eddig nem tudták, akkor mostanra már kellene lennie valami halvány segédfogalmuknak róla. Már sorra zárják le a határokat azok is akik pár hete még csalogatták őket.

Őszintén kívánom, hogy ne legyen igazam!