A Babgulyás konzerv

Tegnap délután hazavánszorgok, leülök a konyhában meginni valami hideget, mit látok az asztalon? Egy jókora babgulyás konzervet!

Kérdezem a feleségem, hogy mi ez?
- Hát, babgulyás konzerv!
- Jó, de miért van itt, kempingezni megyünk?
- Nem, anyósod hozta.
- Minek, kinek?
- Hogy megegyük.
- Nem akart volna főzni egyet inkább?
- ...

Az még oké, ha nekem hozza, legalább kimutatja, hogy mennyire szeret. De, hogy a saját lányát is csak ennyire tartja, az már egy kicsit gáz. Ha nem akar főzni, akkor azt is megtehette volna, hogy rendel valamit. Az szentségtörés, olyat nem lehet. De idebaszni egy babgulyás konzervet, az tökre rendben van.

Ez kb ugyanaz, amit amikor a feleségem anyósa a múltkor idehozott a gyerekeknek egy rúd parizert. Majd egy hét múlva megkérdezte, hogy ízlett-e a gyerekeknek és hozzon-e még. Ha legalább Pick szalámit hozott volna, akkor még rendben is lett volna. De, hogy parizert!?

Ezek az anyósok elég durván el vannak szállva maguktól. A tetejébe még lehet hallgatni, hogy mennyi mindent megtesznek értünk.

Köszönjük szépen, nem kérjük!

Címkék: 
Minőségi adathordozók brutál jó áron!