Nyugdíjasok
Nem szeretem őket. Kicsit már bosszantó, hogy mindenhol ott vannak. Mit ott vannak? Ott nyüzsögnek mindenhol. Jó, rendben tudom, ők az anyáink, apáink, nagyanyáink, nagyapáink és tisztelni, meg szeretni kell őket. Jó, biztos vannak olyanok is akik tiszteletre és szeretetre méltók. De a többség (úgy 99%-ra saccolom) önző, alkalmatlan (bármire).
A nyugdíjas, mint nagyszülő
Alkalmatlan. Emlékszel amikor lezavartak az utcára játszani egy kulccsal a nyakadban, hogy ne kelljen foglalkozni veled? Na ők azok, akik most felkopognak, rád hívják a rendőrt ha egy kicsit hangosabb a gyerek. Mert nekik ez kimaradt, hiszen folyton az udvaron vagy az utcán voltunk. Ők nem tudják milyen egy gyerek. Vagy kettő. Nekik folyton csak nyűg meg gond voltunk.
A világ az "ő idejük" óta rohadtul megváltozott. Én nem merném kiengedni egyedül a gyerekeket az utcára. Egyrészt mert a forgalom tízszeresére nőtt, másrészt a szabad lábon lévő elmebetegek száma nem tízszeresére, hanem a végtelenszeresére nőtt. Emlékszel még, hogy bezárták az OPNI-t? Szóval egy gyerek számára olyan rohadtul veszélyes világban élünk, amit ők képtelenek felfogni ép ésszel.
És nem csak a külső körülmények változtak meg, hanem a gyerekek is. Egy mai gyereket 30 évvel ezelőtt simán eltanácsolták volna a kisegítőbe vagy a gyogyóba. Ezek ezerrel pörögnek, fékezhetetlenek, nem állnak meg. Olyan tudás van a fejükben, amihez én is kevés vagyok, nem csak a kedves "nagyszülők". Mondok egy példát: simán tudják sz összes mese összes szereplőjét, a meséket elmondják második hallás után. Még durvábbat mondok: 4-5 évesen írás/olvasás tudás nélkül kiválóan kezelik a tévét, számítógépet, telefont, bármit. Minden érdekli őket. Mire a kedves nagyszülő megérti, hogy melyik mesét is szeretné megnézni a tableten, meg hogy mi is az, rég lement a nap, a gyerek meg már (ha szerencséje van) mást akar, vagy ha nem, akkor már behisztizett. És akkor megkapod, hogy "te nem ilyen voltál", "rosszul neveltétek".
Nekik egy dolog körül jár csak az eszük: evés. Folyton azon görcsölnek, hogy "mit fogtok enni?", "mit adtok a gyereknek?". Semmit b+, semmit! Meg, hogy majd ők főznek. Úristen, ne, nem akarom! Inkább vagy én csinálok valamit, vagy rendelek kaját. Na a kajarendelés az a legnagyobb bűn. Olyat nem lehet, sértésnek veszik.
A nyugdíjas, mint vásárló
Baszki, ezek mindenhol ott vannak. Én még nem tudtam úgy lemenni a sarki boltba, hogy ne legyen tele nyugdíjassal. Csak majd figyeld meg: menj be egy véletlenszerűen kiválasztott napon (azért arra figyelj, hogy ne vasárnap legyen) és időben egy random boltba (ne kisboltba, hanem ilyen bevásárlókocsis izébe, talán szupermarket vagy mi) és figyeld meg, hogy 10-ből 9 nyugdíjas. Ezek folyton ott vannak, szöszmötölnek, mindent megtapogatnak, totyognak, otthagyják a keresztbe fordított kocsit, neked megy, mert nem lát ki az akciós újságból. Na, hát az akció váltós napokat messziről kerüld el. Baaaaakker, nemakarod!
Ezek úgy járnak ezekbe a boltokba, mintha valami templomok lennének, az akciós újságok meg a biblia. Ja és nehogy azt hidd, hogy csak egybe járnak. Nem. Az összesbe. A Pennyben 20 helyett 19 a kifli, a Spárban a tejföl, a Lidliben a mustár, az Aldiban a selyemcukorka, a Tescóban az olasz felvágott gazdaságos. Az se baj, ha nem a közelben vannak, hiszen ingyen utaznak, csak kell mindig fogniuk valakit, aki segít a gurulós cekkert fel/le pakolni a buszra.
Megoldás?
Nincs. Tartsd távol magad tőlük. Megmérgeznek a maradi gondolkodásukkal.
- Minek nektek mikró? Nekünk se volt.
- Minek nektek légkondi? 40 lakunk már itt, mindig kibírtuk.
- Minek nektek két autó?
- Miért akartok családi házba költözni? Miért nem vettetek nagyobb lakást?
- Miért kell nektek céget csinálni? Miért nem mentek el inkább valahova dolgozni?
És még sorolhatnám a végtelenségig. Az ilyen kérdésekre már csak egy sóhaj a válasz. Nem érdemes vitába szállni velük, hiszen nekik mindig igazuk volt/van/lesz. Ők tapasztaltabbak, ők jobban tudják, ők jobban értenek mindenhez. Félreértés ne essék, nem akarom, hogy olyanok legyenek mint én/mi, de jól esne, ha beismernék, felismernék, hogy ez a világ már nem az a világ, amiben ők voltak fiatalok.
Ők még elmentek "dolgozni" valahova (munkanélküliség nem volt, max KMK-sok), ahonnan el is mentek szépen nyugdíjba. Volt egy szép, kényelmes, tervezhető életük. Nekik az felfoghatatlan, hogy egy mai fiatal 2-3 évente munkahelyet vált, külföldön próbál szerencsét, munkanélküli.
Számára a kényelem és a biztonság ma is adott, hiszen jó szavazópolgárként folyton emelik a nyugdíját, míg a GYES és a családi pótlék a 15 évvel ezelőtti színvonalon van. Neki már van hol laknia, nekünk meg még ott lebeg a fejünk felett a jelzálog meg a devizahitel. Rohadt könnyű helyzetben vannak, ahonnan rohadt könnyű osztani az "észt". Köszönöm szépen, nem kérek belőle.
Ők mindig avval érvelnek, hogy bezzeg az ő idejükben milyen jó volt. Aha, tényleg? Az ő szüleik vajon kaptak (az akkor nem létező) GYES négy-ötszörösét kitevő állami nyugdíjat? Ugye, hogy nem? Vajon mit szólnának, ha ezentúl ők sem kapnának? Akkor vajon mekkora lenne a szájuk, ha rá lennének utalva a gyerekekre, unokákra? Kezdem én is úgy gondolni, hogy mégiscsak igazunk van, az volt a jó idő, amíg nem volt állami nyugdíj.
Egyedi probléma?
Nem. Eleinte én is arra gondoltam, hogy csak én nyúltam bele ennyire a tutiba, csak az én környezetemben vannak ilyen alkalmatlanok. De sajnos (vagy szerencsére?) kiderült, hogy ez nem egyedi probléma. Nagyon sok ismerősom jár hasonló cipőben, sőt van olyan is, akinél sokkal durvább a helyzet. De ha belegondolok, még mindig nem tuti, hogy hol a hiba. Lehetnünk mi is (30-40 éves generáció) vagy a nyugdíjasok (60-70 éves generáció) is nagyon elcseszett, antiszociális, összeférhetetlen.