Légmell? Nem.

Tegnap reggel arra ébredtem, hogy szúr a jobb oldalam a bordák alatt. Mozgásra, légzésre, beszédre a szúrásból erős fájdalom lett. Bevettem valami fájdalomcsillapítót és nem foglalkoztam vele. Délutánra annyira elviselhetetlenné vált a dolog, hogy jobbnak láttam, ha elvánszorgok az ügyeletre. Különösképpen, hogy utánanéztem a neten, hogy mi is okozhat ilyen tüneteket.
Szóval elvánszorogtam az ügyeltre, ahol a háziorvosi ügyelethez irányítottak. I. emelet. Fölszenvedtem magam a lépcsőn, majd szépen leültem az ajtó mellé és vártam, hogy rám kerüljön a sor. Szerencsére csak ketten voltak előttem, gondoltam hamar végzek. De mind a kettőt elküldték vizelni. A második meg nagyon lassan ért vissza a kis poharával. Végül majd' egy óra múlva behívtak. Elmondtam mi a bajom. Hát sajnos ehhez kell egy tüdő röntgen, anélkül nem lehet semmit se mondani. Menjek le a sürgősségire! De jó, hogy onnan jöttem! Oké, lemásztam a lépcsőn a bejelentkeztem, kaptam is egy fehér karszalagot. Meg mondták, hogy várjak, majd szólítanak. Vártam kb. fél órát. Kanül be, vérvétel, a másik kezemből meg artériás vért kellett venni. Vérnyomás, oxigén szint mérés, EKG. Le akartak fektetni. Mondtam, hogy az nem jó ötlet, mert úgy durvább a helyzet. De az EKG-hoz le kell feküdni! Nem lehet állva? Nem! És ülve? Úgy sem! Jó, akkor lefekszem. Csillagokat láttam közben. Utána, amikor végre fölkelhettem, szinte úgy éreztem, hogy már semmi bajom. Ülni tud? Az megy. Akkor kap egy tolószéket, amiből (erős mellkasi fájdalommal) nem szabad felállni. Lehet ez légmell, vagy akár embólia is. Nem vicc! Majd jönnek értem és elvisznek röntgenre. És ezzel kitoltak a folyosóra.

Nagyjából negyven perc múlva meg is jelent egy beteghordó. Tiszta Zámbó Árpi! Na ez áttolt az épület másik felébe. Amikor odaértünk betölt egy sötét szobába, hogy várjam meg a doktornőt, jön mindjárt és megcsinálja a végbél tükrözést. Hű de vicces! Gyorsan megvolt. Irány vissza a sürgősségire és leparkolt oda ahonnan indultunk. Várjak.
Vártam még kb. háromnegyed órát mire kiderült, hogy nem embólia és nem is légmell, hanem valami mozgásszervi dolog lehet. És majd kapok valami jó kis fájdalomcsillapítót a kanülömbe. További fél óra múlva jött a "szakorvos", aki kérdezte, hogy vannak-e még fájdalmaim. Már, hogy ne lennének, hiszen még csak ígéretet kaptam a fájdalomcsillapítóra. Jajj, elnézést rögtön! Hát a rögtönből újabb húsz perc lett mire odaért egy nővér a cuccal. Kaptam egy ampulla fájdalomcsillapítót egy deci sóoldatban. Hamar lement. Kb. tíz perc múlva éreztem is, hogy kezd hatni a szer. Úgy éreztem a legurul a fejem a nyakamról. És az oldalam is inkább csak zsibbadt már. Miután lefolyt a cucc fél óra múlva jött a szakorvos, aki ismét elmondta, hogy semmi komolyabb bajra utaló jelet nem találtak, és így nem is vennének fel, inkább menjek haza. Csak megírja a papírokat, ír fel gyógyszert, meg kiveszik a kanült. Hurrá! Ez 22:58-kor volt, végül 23:34-kor tudtam elindulni haza.
Este hétkor indultam el itthonról és majdnem éjfél volt mire hazaértem. Ma reggel kiváltottam a gyógyszert. Ez mintha használna, csak nagyon álmosít, meg izzad tőle a talpam.
Szóval semmi komoly, de azért fogalmuk sincs, hogy mi lehet ez. Minden esetre szedjem a felírt, fájdalomcsillapítót egy pár napig. Ez most komoly, hogy még mindig itt tart az "orvostudomány"? A tünetet kezeljük és nem a tünet okát? Ha fáj valamid, akkor vegyél be fájdalomcsillapítót, ami szétcseszi a gyomrodat. Sebaj, majd arra is adunk valamit! Bár lehet, hogy attól meg kiütéses leszel. Komolyan mondom, nem sokkal tartunk előrébb a középkornál, ez simán kuruzslás.

Címkék: 

Hozzászólások

Biztos valami bordaközi ideg becsípődés. Nekem is volt ilyen és egy hétig kínlódtam vele.

Te is fájdalomcsillapítóval kezdted, úgyhogy ne csodálkozz! Egyébként nagy levegő, húzd ki magad, és szerintem elmúlik. Legalábbis én ezt szoktam csinálni. Persze egyébként ez valami gyulladás, amire érdemes pld. propolist szedni. Jó sokat. Esetleg foghagymát.