Korcsolya

Nem tudom mi szállt meg, de rájöttem, hogy nekem korcsolyáznom kell. Lehet, hogy a Műkorcsolya és Jégtánc EB közvetítések hatására, de az is lehet, hogy a párom vett rá. Eddig még soha még nem is próbáltam, de a héten vettem egy korcsolyát, hogy majd én azzal fogok korcsolyázni, meg hogy milyen jó lesz az. No pénteken meg is éleztettem mert mondták, hogy azt kell. Tegnap délután már csak azt vettem észre, hogy a párommal már kint is vagyunk a jégpályán.

Amikor bementem a jégre, rögtön észrevettem, hogy csúszik. Nagyon. Érdekes, hogy a lány korcsolyák elején van egy recés rész amivel tudják magukat hajtani. A fiúknak nem kell ilyen, mert azok anélkül is elboldogulnak. Tessék mondani, a kezdőkre nem kellett volna gondolni? Szánalmas módon, mint aki be van tojva, húztam magam a palánk mellett. Aztán rájöttem, hogy meg is tudok állni. Némi instrukció-adag magamhoz vétele után már el is kezdtem botladozni, kezdetleges kis csúszkálásokat csinálni.

Két óra múlva, amikor már jó pár esésen túl voltam, kezdtem kicsit magabiztosabb lenni és elmerészkedni a palánktól akár 2 méterre is. Hát ez hiba volt. Akkorát estem mint az ólajtó. Valahogy féloldalasan sikerült ráesnem a bal kezemre. Egy pillanatra mintha el is sötétedett volna minden. Na a bal kezemnek annyi. Alig tudtam feltápászkodni, de valaki segített. Szerintem nem tört el, mert nem dagadt és mozgatni is tudom. Ja és ráadásul a bal oldalon a bordáimat is összetörhettem: valószínű, hogy a könyökömre estem rá az oldalammal.

Szép sport ez a korcsolya, de azt hiszem megmaradok továbbra is nézőnek. Volt egy magas, vékony, narancssárga pulcsis lány a pályán. Na ő tudott korcsolyázni. Annyira lazán, könnyedén csinálta, mintha jég lenne a természetes közege. Különböző forgásokat ugrásokat mutatott be saját maga és a tátott szájú nézői szórakoztatására.