Ahhoz persze kellene némi bátorság, hogy a miniszterelnök ellentmondjon Ficónak. Ahhoz nem kell bátorság, hogy itthon hazudozzon arról, miről is tárgyalt odakint, s mi is került szóba. Malina Hedvigért karakánul kiállni, éreztetni, hogy a Magyar Köztársaság ott áll a megalázott lány mögött – feltételez némi kurázsit.
Beszélni a semmiről, lefeküdni Ficónak, konfliktust messzire elkerülni, gumigerincűnek lenni, óvatosan lavírozni minden kényes témát elkerülendő: az nem bátorság; az gyurcsányság.

Úgy tenni mindig, minden egyes pillanatban, mintha a magyar nemzeti érdek csak azért létezne, hogy mások erőszakot tehessenek rajta: nem bátorság; gyurcsányság.
A magyar nemzeti érdek állandó elárulását remek kompromisszumnak eladni: nem bátorság; gyurcsányság. (Ezt már Grósz is tudta, amikor elment a határig fényesre nyalni Ceausescu bocskortalpát…)
Arab focistákat leterroristázni: gyurcsányság.
Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság.
Elkóborolt kislányok megmentéséről kitalálni szakajtónyi nyálas, ocsmány, pitiáner hazugságot: gyurcsányság.
Azt nyilatkozni, hogy SZOKTAM bérmálkozni: gyurcsányság.
Apát megtagadni, mert az „forradalomnak nevezte 1956-ot”: gyurcsányság.
Ezután odaállni Nagy Imre szobrához, és kedélyesen megkérdezni tőle: „Hát te, hogyan csinálnád, Imre?”: gyurcsányság.
Ateistaként imádkozni Nagy Imre unokájával: gyurcsányság.
Szívre tett kézzel Himnuszt énekelni: gyurcsányság. (Póz, manír, hamisság, gyomorforgatás.)
Nem létező rákunkról hosszan mesélni: gyurcsányság.
Zsidótól elrabolt villában élni: Apróság. Gyurcsányság. (Onnan, a Szemlőhegyi út tetejéről kinyilatkoztatni, hogy az ellenzék vezére a Svábhegyről nem látja a kórházak helyzetét: igazi, tőrőlmetszett gyurcsányság…)
KISZ-ből elindulni, bármit pénz nélkül megszerezni: gyurcsányság.
Anyós kitöm milliárdokkal, Szilvásy haver segít privatizálni, a lenyúlt állami ingatlanokat aztán állami pénzből még fel is újíttatjuk magunknak: gyurcsányság.
Nem létező céget vezetni, oda behordani a zsákmányolt holmit, aztán eltüntetni: gyurcsányság. (Itt jegyezzük meg: sajnos nem lehetett mindenki jókor jó helyen. Sajnos nem mindenki vehetett részt az állami vagyon elrablásában. Sajnos nem mindenki élhet zsidótól lopott villákban. Sajnos nem mindenki moral insanity. Van, akinek például könyvet kell írni, hogy pénzt keressen.)
Hayektől Giddensig összeollózott fércművet íratni a legszutykosabb csinovnyikjainkkal, aztán azt kiadatni mint a sajátunkat: gyurcsányság.
Minden reggel szűkölve, vonyítva ébredni, hogy talán egyszer megbukok, és elveszik tőlem kedvenc játékszeremet, az országot: gyurcsányság.
Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság.
A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság.
Erre büszkének lenni: gyurcsányság.
Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.
Gombnyomásra sírni tudni megfelelő pillanatokban: gyurcsányság.
Tévedhetetlennek hinni önmagunkat, s beteges cezaromániánkat a „nemzet szolgálatának” nevezni: gyurcsányság.
Végül pedig: szekundálni és nyalni ennek a kártékony, beteg embernek: az is gyurcsányság. Ezt szétválogathatja magának ez a nem tudom, honnan szalajtott magyar értelmiség. (Tisztelet a kivételnek.)
Jó nyaralást!